Kárpáti Kamil: A menyasszony vetkőztetése

Ajánló

Szenvedélyes, meghökkentő regényt vesz kezébe az olvasó, mellyel vitázni is úgy fog, mintha legbenső énjével szállna vitába. Erotikája fölemelő és megrázó; lélek és testiség legmagasabb rendű irodalmi ábrázolása.

Különös színészcsoport tart Firenzébe, egy titokzatos, bizarr fesztiválra. Többsége szépséges „vadmacska”. Velük utazik Harlenoah, hódoló híve a nőiségnek és a szerelemnek. Megrészegíti a légkör érzékisége s Szeléna, a kihívó és nyugtalanító kamaszlány, kinek vonzerejébe életöröm és sötét rejtély vegyül. Harlenohában felidéződnek gyermek- és kamaszkora felzaklató szexuális élményei: a testi gyöngédség romlottságot és ártatlanságot ötvöző misztériuma. S ugyanekkor a legvégzetesebb ellentétük is, a testi erőszak, a szenvedés sok emléke, amit a regényhős Recsken, Vácon, Márianosztrán kiszolgáltatott fogolyként élt át. „A neminél mindig sokkal vadabb, brutálisabb pornográfia: a politikai hatalomé, az erotika regénysíkjait váratlanul át- és áttöri” – írja könyvének erről a tulajdonságáról a szerző, s emlékeztet: „A vérnősző diktatúra (itthon és másutt) több millió magyart tartott börtöneiben politikai »bűne« miatt.”

Szökések, fenyegetések, gyilkosságok szolgálnak keretül e reneszánsz és szürreális nagy erejű műnek. Az író ritka értékei: a kertelést nem ismerő igazmondás és a közönségest elutasító tiszta ízlés jegyében az élet két titokzatos és agyonhallgatott komponense feszül egymásnak: a politikai hatalom legalitását élvező agresszivitás és a nemiség, amely egyszerre iszonytató és emelkedetten nemes. Harlenoah semmi mást, csak gyöngédségét szegezheti szembe az erőszakkal – s lám, hatalma van a hatalom fölött…

Kárpáti Kamil huszonévesen hét és fél évet töltött Rákosi börtöneiben. A forradalomban való részvétele miatt 1956 után a Kádár-rendszer „csak” hallgatásra ítélte. Noha 1977-től rendszeresen jelenhettek meg könyvei, a hatalom mégis a „tűrtek” között szabta meg a helyét. A menyasszony vetkőztetését 1989-ben írta – a sorsával való elszámolás indulatával.

„…A szerző nyilvánvalóan tisztában van a pánszexualitás gondolatával, talán az idevágó elméletekkel is. A nemiség, az emberre vonatkoztatva, sok változatban tettenérhető, s vannak akik mindenben korrelációt, párokat, minden nyílásban kitárulkozást látnak és párhuzamokat találnak emlőssel, fával, virággal. Az univerzumot hasonlóan látók közül Yeats a Bolygónkkal egy naprendszerbe sorolható, de ott kering valahol Eluard is, az angol Blake és Donne, a mi Balassink, és meteorokként virágének-szerzőink java is. A menyasszony vetkőztetése leírja a rejtve elgondoltat, nevén nevezi (finoman, szeretettel) az elképzeltet, érvényt szerez homályban hagyott (irodalmi) aktusoknak. Megírása, módszere új, kelléktára Genet, Miller, Beouvoir, D. H. Lawrence, Joyce, Nabokov aknamunkájának köszönhető. Mikor majd a könyv körül támadt (várható) viheder elül, hátradőlve a székünkben azért köszöntjük majd újra – a könyv újraolvastán – a szerzőt, mert megtöltötte a közönyös világmindenséget, az olvasó számára, szeretettel.” (Thomas Kabdebo)

„Ha filmpergést képzelünk magunk elé, nem járunk messze a valóságtól. A képek úgy sorjáznak, akár egy Fellini-mozi: Debussy Holdfény szonátájának ritmusára lassan vonul a hajó, de annyi minden történik velünk az út során, hogy érzékeink nem is foghatják fel utazásunk legmélyebb lényegét, míg a tenger visz, oly kevés az időnk, alig tekintünk a hullámok közé, csak jóval később, partot érve lebbenti fel fátylát a titok. S miként újra és újra meg kell néznünk a filmet (át kell élnünk az utazást), úgy újra és újra fel kell lapoznunk a regényt, hogy legmélyebb lényegébe pillanthassunk. Nagyságról a nagyság: Fellini után egy másik párhuzam, Michelangelo Sixtusi kápolnája jut eszembe. Ott csodálkozhatunk rá efféle éles kontúrral megrajzolt alakokra, akiken nem fog az idő, örök fényük átragyog az évszázadokon. S ahogy a Sistinának, A menyasszony vetkőztetésének is megvan a maga naivan tiszta tekintetű Delphicája (Ginoah és gyerekkori átlényegülése, Anna – s milyen gyönyörű, költői remeklés, hogy a gyermekkor elvesztett szerelme a felnőtt élet megtalált szerelmében folytatódhat!) és Kháron ladikját hajtó ördöge is (a firenzei kéjgyilkos, aki gyanútlanul szerelmeskedő nászutasokat öl, s akit szemtől szembe sosem látunk, csupán szörnytetteiről értesülünk, alakja mégis épp ugyanolyan kontúros, mint Michelangelo ördögéé); a háború borzalmai, akár az Özönvíz; a szerelem gyönyöre, akár Isten ujjbegyének érintése, Ádám születésénél.” (Rózsássy Barbara)

„Kárpáti Kamil alkotása gótikus mű: katedrális. Zsúfolt freskói mindenről szólnak: egy ember életéről. Egyetlen ember élete tartja össze a katedrálist (világot). Életének dimenzióiból látjuk a katedrális részleteit. A legmeghatározóbb dimenzió az emlék. Az emlékképfejezetek gyermekkori emlékei kúszó levelekként kígyózzák be a falakat, a börtönévek emlékei lángnyelvmotívumokként fognak körbe mindent. A főhős életszakaszai külön névvel jelöltek (Puckó – kisfiú, Gentile – kamasz, Harleonah - felnőtt), ám ezek olyan ismétlődő és egymásba fonódó állandók, mint a tátott szájú vízköpők rögzített sora. Az utazás dimenziójából egyaránt rácsodálkozhatunk az örök kultúra színes falaira (Firenze, bécsi dóm, és beleborzonghatunk a vérszagú börtönfalak (Kistarcsa, Recsk, Kisfogház, Vác, Tatabánya, Márianosztra) elénk tárulásába. Az utazás szabadsága hét és fél év fogolyemlékeivel terhes. „A nemi vágyat ontó rózsaablak” a katedrális kitüntetett pontja. A szerző nem lábjegyzet erotikát, nem utalás erotikát ír. Ebből természetesen nem következik a másik véglet, hogy műve az erotikáról szól, hanem inkább vele mond el valamit. A tíz nemi élmény leírása szuggesztív, szavak kerülése nélküli, sorsot kifejező ábrázolás. A szürrealizmus legnagyobb szobrásza, Marcel Duchamp mondta A menyasszonyt agglegényei vetkőztetik (1912) című alkotása kapcsán: „a vetkőztetés nem csak a nemi aktus, hanem a kínzás előzménye is.” Kárpáti Kamil erotikus leírásaiban mindig ott van a testi brutalitás, a megalázás élménye. A nemiség etikája a társadalmi etikába ágyazott.” Vörös Klára írásából

Kamil Kárpáti: Derobement of the Bride (novel)

The blurb on the 1991 edition (Publisher Magvető)

The reader takes a passionate, astonishing novel in the hand, that will make him argue with the book as if he would do it with his inner self. Its eroticism is uplifting and soul-shaking, a superior depicting of body and soul

A strange group of actors is heading to Florence, to a secret and bizarre festival. Most of them are beautiful “wild cats”. With them travels Harlenoah, an admiring devotee of feminity and love.

The sensual atmosphere and Szelena, the provoking and perturbing adolescent girl with her charm of fuddles him. The girl charms him with her zest for life and her dark riddle. Harlenoah remembers his childhood and adolescent erotic experiences, the mixture of delicacy, and depravity what thrilled him and at the same time the memory of its poignant contrast: the violence and the taunts, what the main character(Harlenoah) experienced in Recsk, Márianosztra and Vác as a helpless state prisoner. “The pornography of dictatorship is always more brutal and wilder then the sexual pornography and it brakes through the pages of the erotic novel in unexpected ways”.-writes the author about his book, adding: „the bloodthirsty regime kept millions in prison with the pretext of their political sins.

Escapes, threats, homicides make the frame of this surreal renaissance novel. With the help of the author’s rare values, the to-the-point truthfulness and the unsullied taste that rejects the vulgar, the two secret and concealed components of life (the legal agression of political power, and sexuality what is terrific and uplifting at the same time) wage a war upon reach other.

Harlenoah can fight brutality only with gentleness, and he has power over power.

Kamil Kárpáti spent seven years in the prisons of the Rákosi era in his twenties. For his role in the revolution 1956 the Kkádár regime condemned him to silence „only”. Though he wrote and published books regurarly from 1977, authority barely tolerated him. The derobement of the bride was born in 1989 from the anger of reckoning with fate.

“It’s clear that the author understoood the idea and theory of pansexuality . Human sexuality can be caught in the act in a great variety. Some of us find correlation and couples everywhere, offering in every orifice, and parellels with all mammals flowers or trees. Who see our universe this way? Yeats, and with him the great poet Eluard, or the English Blake and Donne, together with our Bálint Balassi, or most of the composers of love-ditties. The derobement of the bride describes the hidden thought, names the imagined, validates obscure literary acts. Its draft and methods are new, but its accessories and properties are due to Genet’s, Miller’s, Beauvoir’s, D.H. Lawrence’s, Joyce’s and Nabokov’s mine-work. When the storm that the book aroused is over, we can rest in our chairs, rereading the book, enjoying this negligent world filled with love by the author.” (Thomas Kabdebo).

Spogliamento della sposa (romanzo)

Voi prendete un romanzo appassionato e sbalorditivo nelle proprie mani con cui possiamo discutere, pensare. L'erotica di questo romanzo è grandioso e commovente, è una rappresentazione d'ordine superiore dell'anima e della sensualità nella letteratura.

Un gruppo strano degli attori sta per partire per Firenze ad una festa bizzarra e misteriosa. Nel gruppo ci sono anche delle bellissime donne pericolose. Viaggia con loro, Harlenoah l'ammiratore delle donne e dell'amore. Lo sbalordisce l'atmosfera erotica, e Selena. la ragazza provocativa e inquietante che ha una grande vitalità e un segreto scuro. E Harlenoah comincia a ricordare la sua infanzia, le commovente esperienze sessuali della sua adolescenza, e il desiderio carnale che è innocente e depravato nello stesso tempo. Si ricorda anche della passione e della violenza che lui è stato subito a Recsk, Vác, Márianosztra (campi d’internamento e carceri per i condannati politici) durante gli anni del suo progioniero.

Fughe, minacce, omocidi incorniciano la narrazione in stile rinascimentale-surreale del romanzo. I valori rari del scrittore sono la verità senza rigiri e la rappresentazione dei componenti diversi della vita, come: il potere politico insieme all'aggressività e la sensualità. Harlenoah non può fare altro che combattere con la sua sensualità contro l'aggressività perchè riscopre in sè stesso un potere straordinario contro il potere vero.

Kamil Kárpáti ha scritto questo romanzo nel 1989, con la rabbia della sua sorte. Lui é stato imprigionato dal regime communista per sette anni nei diversi carceri negli anni '50. Poi dopo non poteva pubblicare fino al 1977 per la sua partecipazione attiva nella Rivoluzione ungherese del 1956.

„…L’autore del romanzo si rende conto senza dubbio del pan-sessualità, e forse anche delle teorie adatte. La sessualità che riferisce alla gente esiste in tante versioni, ci sono quelli ceh si vedono correlazioni e coppie in tutte le cose e si fanno il paragone con gli altri essere viventi. Oltre Kamil Kárpáti anche Yeats, il francese Éluard, l’inglese Balke e Donne e il poeta ungherese Balassi sono i Pianeti grandi nello stesso sistema solare che ci girano e contemplano l’universo similmente. ’Lo spogliamento della sposa’ racconta dei pensieri nascosti, fa il nome dei immagini senza nome (con dolcezza e delicatezza) e mette in valore gli atti (letterari) confusi. Il modo del racconto dell’autore é tutto nuovo in questo universo, però si è basato sul maneggio di Genet, Miller, Bouvoir, D. H. Lawrence, Joyce e Nabokov. Dopo l’acquietamento del turbine aspettato intorno di questo libro noi lettori possiamo appoggiarsi tranquilmente all’indietro sulla nostra poltrona rileggendo il romanzo. E così facciamo i nostri complimenti con l’autore perchè l’universo indifferente si è riempito da lui con l’amore.” (Thomas Kabdebo)

Le déshabillement de la fiancée (roman)

D’après le texte du rabat de l’édition Magvető de l’année 1991:

Vous prenez dans vos mains un roman passionant et stupéfait avec lequel vous discuterez certainement. L’érothique de ce roman est aussi bouleversant: une représantation suprême de l’âme et du corps dans la littérature.

Une troupe de théâtre étrange va à Florence pour une fête bizarre et mistérieuse. La plupart d’eux sont des femmes fatales. Avec elles voyage Harlenoah, admirateur de la féminité et de l’amour. Cependant, il est étourdit par la sensibilité de l’atmosphère et par Szeléna, l’adolescente extravagante. La charme de celle-ci est un mélange de la joie de vivre et de l’énigme. Harlenoah commence à se souvenir de ses expériences sexuelles perturbantes de son adolescence: un mystère qui unit la tendresse corporelle avec l’innocence. On évoque également la violence physique et la souffrance des souvenirs que le protagoniste avait subi à Recsk, Vác et Márianosztra (camp d’internement) en tant que prisonnier.

„A vrai dire c’est une pornographie brutale e violante qui repsésente sans doute le pouvoir politique”- écrit l’auteur du livre en ajoutant encore: „ la dictature cruelle a emprisonné -ici en Hongie et ailleurs- des millions de hongrois à cause de leurs „crimes politiques”.

Des fuites, des menaces et des meurtres encadrent cette oeuvre puissante renaissance et surréaliste. Les valeurs rares de l’écrivain sont la vérité et la représentation des différents aspects de la vie: le pouvoir politique représenté avec l’agressivité et la sensualité. Harlenoah ne possède rien d’autre que la tendresse avec laquelle elle peut combattre contre la violence et l’agressivité. Kamil Kárpáti a écrit ce roman en 1989, avec la fureur de son sort. Il a été en prison pendant sept ans et demi dans les années ’50. Ensuite, après avoir participé à la révolution hongroise de 1956, il ne peut publier ces livres que depuis 1977.

„… Certainement l’auteur savait très bien ce que cela voulait dire la pansexualité théoriquement. Concernant la sexualité il y a des personnes qui voient des corrélations, des paires et des parallelismes entre l’homme et l’arbre et l’homme et fleur. Tout en évoquant des autres exemples, ceux de Yeats, Éluard, Blake, Donne et le poète hongrois Balassi, eux, tous pensent la même chose surc e thème. Le déshabillement de la fiancée décrit nos pensées cachées, il nomme des choses que nous imaginons et il met en relief des actes littéraires laissés dans l’obscurité. Dans l’écriture même, l’auteur s’en sert de nouvelle méthode et de l’arsenal de grands artistes comme Genet, Miller, Bouvoir, D.H. Lawrence, Joyce, Nabokov. Quand nous aurons lu et relu ce roman magnifique, nous remercierons de l’auteur d’avoir rendu ce monde indifférent plus calme et plus affectuex.” (Thomas Kabdebo)