Kritikák

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
Erdei Lilla tavaly megjelent kötete mellett azért nem szabad minden szó nélkül elhaladnunk, az egész jelenségről tudomást sem véve, mert valóban jelenség, méghozzá olyan, melyhez a mai magyar prózairodalomban nemigen lehet más szerzőt hozzárendelni. Szokatlanságukkal kirívó írásai égő vonatként zakatolnak át éjszakába burkolt lelkünkön – még ha el is szörnyedünk a szenvedéstől eltorzult arcoktól, az állatiassá váló segélykiáltástól, a megperzselődött bőr irtózatos bűzétől –: muszáj ott állnunk, és földbegyökerezett lábbal szemlélnünk mutatványait, mert megigéző minden irrealitásával együtt. Valóban világít ő, de ez a fény mintha a pokol bugyraiból szivárogna föl.


A Nap gleccserei az idén 21. életévét betöltő prózista második kötete. Önálló könyvvel 16 évesen, még gimnazistaként jelentkezett (A halálművész, Stádium, 2003). Mindkét kötetének szerkesztője, Kárpáti Kamil akkori fülszövegét a következő mondattal zárta: „Fehér holló ritkaságú indulás – magasból.” És valóban, elég A sólyom vagy a kötetcímadó novellát elolvasnunk, hogy zavarba essünk e fiatal író nyelvi felkészültségétől, kifejezőképességének magával ragadó erejétől, szemszögének egyediségétől.


Új könyve méltó és egyenes folytatása az előzőnek. A borítókép (Stanislao Lepri műve) pontos foglalata írói világának: térdeplő kisgyerek lepedőt bontogat egy múmiaként betekert hulláról. Gyerekkor és misztikum kézen fogva járnak írásaiban. „Nekünk […] a csoda majdnem természetes volt, akár a hóesés; azt hiszem, ez különbözteti meg a gyermekkort a felnőttkortól” – olvashatjuk megerősítésképp a könyv legelején álló, és annak domborzati térképét tekintve a legmagasabb ponton elhelyezkedő Olvadásban. Míg művei kapcsán elsősorban Kafka, Poe és Csáth jutnak eszünkbe, itt Gelléri Andor Endre folyó/Duna-motívuma is jelentős szerephez jut. Saját világa annyira egyedinek tűnhet, hogy hajlanánk azt gondolni, a mienktől teljes mértékben elkülönül, mégis be kell látnunk, nincs benne olyan történet, amelynek nincs realitás-alapja, vagy nem válhatna valósággá. Aki jó: az áldozat, Krisztussal azonos; de a megváltás, a tisztaság átadásának lehetősége még csak fel sem merülhet ott, ahol nemigen találunk mást őrülteken, szadistákon, perverz kegyetlenkedőkön kívül.


A hat elbeszélést, illetve három kisregényt magába foglaló kötet összességében e hangon szólít meg téged: a Félelem éléskamráit töltsd fel, amennyire csak tudod, ha pedig kifogynál tartalékaidból, intravénásan kapsz rettegés-szérumot. Teremt, „formát és színt adva a vértanúságtól a vérfertőzésig mindennek, ami emberi”, de mindvégig azon a skálán mozogva, amelyet e két végpont maga közé foghat. A vér misztériumának áldoz a könyvet záró írás, A zseni. A mű megdöbbentően precíz felépítésében mintha csak az elhíresült (áramütéses) Milgram-kísérlet fokozatosság-elvét fedezhetnénk fel: lépésről lépésre szereli le az olvasó ellenállását, kétkedését a történet hihetőségével szemben.


Ahol ez nem sikerül, érzésem szerint: A kötél. A szadista tornatanárt bemutató novella az egyetlen írás az egész kötetben, amelyben narratív, és nem egyes szám első személyű az elbeszélő. Talán ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a szavak „mézes madzagával” itt nem tud lépre csalni – bár (ahogy többi írásában is) pontosan értjük társadalmi üzenetét, figyelmeztető attitűdjét általános torzulásainkkal szemben.


A kötetcímadó írás az összes között talán a legkülönösebb. Az idősíkok szétcsúsztatásával, a történeti elemek ismétlésével elmossa a határokat a valóság és irrealitás között, így vezetve olvasóját a felületitől a lényegihez, a darabjaira hullott egész újraalkotásának vágyával.
Erdei Lilla ha valamire fényt bocsát, nem egyszerűen a fény következtében keletkezik árnyéka, hanem ő maga eredendően azért bocsátja rá a fényt, hogy létrejöjjön az árnyék, összességében az árnyak birodalma. Zárt világ ez, de senki sem vonhatja kétségbe, hogy birodalom, amely minden részletén hordozza a kézjegyét. Helyenként még egy kicsit sután túlburjánozva, az iszony mámorába bele-, s az olvasóról pedig megfeledkezve, de mi ez ahhoz képest, hogy minden története, egytől-egyig „sötét, bűvös és különös”.

 



Kapcsolódó anyagok:


Erdei Lilla: A Nap gleccserei – novellák és kisregények »
SZJA 1%!