Szerzőink

	Bodányi (Renczes) Cecília Bodányi (Renczes) Cecília 1979-ben született, a pesterzsébeti Nagy László Gimnázium tanulójaként 1994-ben jelentkezett novelláival A sivatag kupolája c. Stádium Fiatal Írók Körének antológiájában. Az Új Átlók Művészeti Társaság valamennyi antológiája tartalmazza versciklusait. A Stádium Kiadó 1998-ban jelenteti meg Szívkamra ikonok c. első verskötetét fülszövegén azzal, hogy „a puszta tény önmagában örvendetes: a költészet mai tehénlepényszerű önmagába-gyűrűzéséből Renczes Cecíliánál kihajt a vertikális, bár ingatag és rendszertelen emelet-képződmény – a költészet szívós, végülis kipusztíthatatlan életazonosságának szimbólumaként.” Második kötetét 2001-ben jelentette meg a Stádium Kiadó (A vágy sarlója , Hartung Sándor festményeivel). Az Új Átlók Társaságának egyik legszebb könyve volt. „Míg ez a világ jut nekem, szeretni tanulok” – írta benne Renczes Cecília.

	Czétényi Vilmos Czétényi Vilmos (1928-2003). Pesterzsébeten már középiskolásan Muszély Ágoston és Csorba Tibor tanítványa volt. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél, Bencze László demonstrátora. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának vezetőségi tagja. A hat tagú Átlók egyike. (1945-ben az erzsébeti Misztótfalusi Kis Miklós Népi Kollégium egyik létrehozója.) 1974-től 1981-ig a Kirakatrendező Iskola igazgatója. A Gaál Imre Galériában 1992-ben, 1998-ban és 2001-ben volt gyűjteményes kiállítása. „Az egyensúly biztos formai eszköze, az érett rajzosság, a plasztikus modellálás; az a kiérlelt, kulturált stílus, amely olykor Picasso korai korszakaira, máskor a középkori szobrászatra emlékeztet”, írta róla Rózsa Gyula, a kor vezető kritikusa.

	Csernák András Csernák András 1973-ban született Budapesten. Önéletrajzából idézünk: „Fiatalkori eltévelyedésem a jogi pályára sodort, 1997-ben államvizsgáztam az ELTE Állami és Jogtudományi Karán. Húszas éveimtől kezdődően különféle foglalkozásokba fogtam: eladóként dolgoztam egy illatszerboltban, voltam katonai írnok, gyógypedagógiai szakmunkás, s télvíz idején két hétig zoknit árultam a budapesti Kálvin téren; voltam bírósági fogalmazó, titkár, majd két évig bíró is. Az utóbbi négy évben egy budapesti közjegyzői irodában dolgozom. Próbálván a jogtudomány fertőjéből – melybe magamat taszítottam – kikecmeregni, elbeszéléseket írok. Vezeklésképp.” Az Új Átlók Művészeti Társaság 2008-ban megjelent Kerülve az aranymetszést c. antológiája után, 2008-ban adta ki első önálló könyvét a Stádium Narziss címmel. 2009-ben megjelent A bíró c. elbeszéléskötete a Stádium Kiadónál.

	Csillag Tibor Csillag Tibor (1928-2007) A költő átlós, aki az itáliai örökség mellé Shakespeare és kortársai angliai reneszánszát hozta közénk. Pesterzsébeten 1945-től elképzelhetetlen olyan művészeti csoportosulás, melynek a maga udvarias halkságával ne ő lett volna egyik ösztönző, szelíd fényforrása. Csak internálótáborban töltött fogoly évei után, 1979-ben jelent meg első kötete az 1945-ös jóbarát, a Csepelre száműzött Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubjának kiadásában (Harangöntő ). Ugyanígy Tamási Lajos jelentette meg az Antikva Kiadó gondozásában az Óda a nyugati szélhez c. szemelvényeit hét évszázad angol nyelvű költészetéből 1987-ben, Göncz Árpád (a Magyar Írószövetség akkori elnöke) ajánlásával. Shakespeare szonettjeit többször lefordította. Időskori fordításkötete a Petit Print könyvkiadónál 2004-ben jelent meg: Shakespeare szonettjei címmel. 1988-tól 1993-ig (a megszűnéséig) tagja volt a Stádium periodika szerkesztőségének. 1995-ben a Stádium Kiadó jelentette meg válogatott versei kötetét a Veszélyes utazást. Az Új Átlók Művészeti Társaság alapító tagja volt; ők, az új nemzedék ajándékozta meg a legerzsébetibb költő rangjával – mint ahogy az új nemzedék legérettebb lírikusa, Szentmártoni János írta antológiánkban Csillag Tiborról, az első összegző tanulmányt is. Halála után két Stádiumnál megjelent műve: Shakespeare és más alkalmi útitársaim (válogatott esszék, tanulmányok, kritikák, 2010), Ködből nő a haza (posztumusz verseskötet, 2013)

	Erdei Lilla Erdei Lilla 1987-ben született. Zsombón él, Szegeden a JATE hallgatója. Az Új Átlók Vesztőhely és menedék c. antológiájában 2002-ben jelent meg először. A Stádium Kiadónál 2003-ban látott napvilágot A halálművész c. első elbeszéléskötete, majd 2007-ben A Nap gleccserei , 2008-ban A vendég c. kisregénye. Verskötetét 2009 karácsonyára adta ki a Stádium Veszélyes helyek címmel. Erdei Lilla (benső ) írói karrierje már 16 évesen két leg-gel indult: ő volt a legfiatalabb, s egyúttal többi pályatársa szemében a legátütőbb erejű, a „legjobb”. Az Új Átlók 2004-es Évkönyvében G. Komoróczy Emőke (az irodalomtudományok kandidátusa) már így fogalmazott „a legmegdöbbentőbb, s bizonyára a legbizarabb” első kötetnek nevezve A halálművészt.

	Falusi Márton Falusi Márton 1983-ban született Budapesten. Az ELTE Állami és Jogtudományi Karán végzett. Kétkötetes költő (Hazáig látni, Stádium, 2004; Rádnyitva ablak, ajtó, Stádium, 2007). Első kötete 2004-ben Gérecz Attila-díjban részesült. 2007 óta a Hitel versszerkesztője, a Magyar Napló belső munkatársa. 2008-ban Móricz Zsigmond ösztöndíjat kapott; Junior Prima Díjjal tüntették ki. Harmadik kötete: Fagytak poklaid , Magyar Napló Kiadó, 2010. Kritika Falusi Mártonról: Kortárs Online: Alföldi Jenő kritikája: Versek a semmi ellen

	Follinus Anna Follinus Anna 1984-ben született Bonnban, Az ELTE Bölcsészettudományi karán végzett német szakosként. Két nemzetközi pályázaton vett részt: Bécsben 2001-ben a Luitpold Stern Preis különdíját nyerte el, majd egy évvel később a grazi Perplex Kiadó magyarországi győzteseként megjelent a Literatur überwindet Grezen III c. antológiában. 2001-2014-ig tagja a Stádium Kiadó Fiatal Írók Körének és az Új Átlók Művészeti Társaságnak. Első kötete – Nélkülem élek (Stádium, 2003) Gérecz Attila-díjat kapott. 2006-ban, a Gérecz-díjasok antológiájában szerepelt új verseivel. 2008-ban Junior Prima díjas lett. Második kötetét Vers a futásod címmel jelentette meg 2011-ben a Stádium Kiadó.

	Gaál Imre Gaál Imre (1922-1964) már egészen fiatalon megbízást kap Décsey Gézától, a Szent Erzsébet templom prelátusától Nagy Sándornak, a késő szecesszió kiemelkedő alkotójának javaslatára – aki a templom freskóit festette –, hogy készítse el az erzsébeti főtemplom két üvegablakát (a középsőt maga Nagy Sándor alkotta). A Pesterzsébeti Múzeum volt épületét 1989-ben keresztelték át Gaál Imre Galériává. Gaál Imre, ahogy Kárpáti Kamil Összes versei ben megemlékezik róla: „boszorkányos tehetségű rajzoló, festő, Piero della Francesca, Uccello, Mantegna falusi-külvárosi tanítványa, ’egy pesterzsébeti európai’. Az ő internálótábora Pesterzsébet volt; 42 éves korára a szesz végzett vele; soha nem keresett annyit, hogy tisztességes vászonra, fára, papírra jó festékkel, jó ecsettel dolgozhatott volna.” „Az az intenzitás és komolyság, amellyel ő még a festői eszközök megtartásával szándékozott értéket teremteni – sokáig hiányozni fog képzőművészetünkből. Képeiből nem a meghökkentés szándéka érződik, hanem a személyiségének a műfaj törvényszerűségein át kiérlelt vallomásos, őszinte, emberi igazsága. Mai festő volt, s minden bizonnyal holnapi is lesz, csak élete maradt a tegnapé” – írta róla Kovács Gyula műkritikus a ’60-as évek végén a Kortárs folyóiratban.

	Gí Gí (Lőkös Margit) 1951-ben Szekszárdon született. Kiállításrendező, 2008 óta a Stádium Kiadó vezetője. Első fotókönyvét 2002-ben Nyárdélutáni Hold Rómában – versek és Gí fotói Itáliáról címmel jelentette meg a Stádium Kiadó. 2005-ben a Pesterzsébeti képeskönyv, majd 2007-ben a Káprázat Velencében – Gí fotói és Kárpáti Kamil versei, regényrészletei c. albuma látott napvilágot. Túlnyomórészt ő fotózta (és szerkesztette a Rátkay művészete után) a Nagy Sándor művészete c. Stádium-album freskóit és üvegfestményeit. „A fotózás számomra soha nem volt trükk, technika, sem divat, sokkal inkább közvetítő eszköz, hogy a lélek, a mögöttes síkok mutatkozzanak meg általa” (vall a fotózásról Gí). „Kárpáti itáliai versei Gí képeivel együtt többek; Gí fotóit a versek még jobban megvilágítják. Gí született papnője professziójának: ízlését, látásmódját érvényre juttató látványlátomások, és nem megszokott útiképek tárulnak elénk. A római Magyar Akadémia Borromini-loggiájának vaslépcsőzetét és »időtlen égivó« kőszoborfejeit kép-és versszimfóniának mondhatnánk: Kárpáti Kamil versei hozzá a kották.” (Kovács Sándor Iván, Irodalomismeret ) 2010-ben Római kút, 2012-ben Egy csepp Balaton címmel fotóalbuma jelent meg Kárpáti Kamil verseivel.

	Hartung Sándor Hartung Sándor 1962-ben született, a Képzőművészeti Főiskola festő szakán végezte tanulmányait. Tagja a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének. 2000-ben alapító tagja és első elnöke volt az Új Átlók Művészeti Társaságnak. A festés mellett filmet is készít. Jelentős kiállításai voltak a Gaál Imre Galériában, Rotterdamban, Stuttgartban, Münchenben, Bécsben, Rómában, Koppenhágában. „Az anyag, a festék összesűrített gondolat. Ha jól sűríted, megvalósul a gondolat, ha gondolattá válsz, akkor szárnyad nő, és repülni tudsz. Maga a repülés (vagy annak egyik allegóriája, a tánc) kötheti össze az egymástól elszakadó létminőségeket” – vallja ars poetikájának. „A vágyakozások, az álmok, a fantáziaképek higgadt rögzítéseinek és a megilletődötten megjelenített realitásoknak festőileg és grafikailag bravúrosan előadott kavargásából, az ellentétek összecsapásából mindenkor a rútságok felett győzedelmeskedő szépség áhítása sugárzik”, írta művészetéről Wehner Tibor. Grafikusművészként illusztrálta Kárpáti Kamil Hogyan kezdődik a szerelem? és Bonzó, a szívkirály c. műveit is, mely Kísértet! Kísértet! – és más regények címmel jelent meg a Kárpáti Kamil Összes prózái sorozat 4. kötetében.

	Juhász Sándor Juhász Sándornak (1934-1993), a pesterzsébeti tehetségnek a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Bán Béla volt a mestere. 1960-ban tagja lett az Átlók művészcsoportnak. 1971-84-ig a Pannónia Filmstúdió grafikai rendezője, tervezője. Főbb kiállításai Budapesten (Pataky Galéria) Antwerpenben, Hódmezővásárhelyen (több alkalommal), Szegeden és Bonnban, illetve halála után a Műcsarnokban voltak. 1995-ben jelent meg posztumusz verseskötete, a Károly utca (a költő vallomása Pesterzsébethez). Főiskolai éveiről így vallott: „ifjúságunk kobaltkék egén diadalmas napként ragyogott az általunk újra felfedezett expresszionizmus és a pogány szentháromság: Van Gogh, Gauguin és Cezanne.” „Elhagyva a pesterzsébeti külvárosi gyerekkort, elvégezve a dicső főiskolát, huszonöt évet átcsellengett az életéből. Lusta volt, tekergett, keresett és tékozolt, érett és érett, mint az a bizonyos rilkei dús zamatú körte. Utóbb pedig a reneszánsz misztikus freskóit vitte biblikus alakjaiba. Ezek a képek erősek, expresszívek, a magyar piktúra nagy darabjai lesznek”, írta róla halála előtt barátja, Gyurkovics Tibor költő.

	Kárpáti Kamil Kárpáti Kamil író, költő, esszéíró, szerkesztő. 1929. május 4-én született Pesterzsébeten. 1943-ban megjelenik első verse; 1947-48-ban a kaposvári Berzsenyi Társaság lapja, a Somogyi Kalász szerkesztője. l949-ben letartóztatják, elítélik fegyveres összeesküvés vádjával Kistarcsán, Recsken, Vácott, Márianosztrán tartják fogva. l956. október 28-án kiszabadul. A Szózat szerkesztője. 1957-től a Fiatal Írók Stúdiójának titkára, 1958-64 a Pódium Színház szerkesztő dramaturgja. 1964-ig, kegyelmi rehabilitációjáig csak külföldön jelenhettek meg versei. 1960-64-ig az Átlók Művészcsoport alapító tagja, 1976-tól az Írószövetség tagja, ahonnan 1996-ban kilép. 1988-92-ig a Stádium c. irodalmi, művészeti periodika főszerkesztője, majd a Stádium Kiadó vezetője. 1992-ben megalapítja a Gérecz Attila-díjat. 1995-ben a Füveskert c. antológia felelős szerkesztője. Díjai: Bölöni György-díj (1990), clevelandi József Attila-díj (1990), József Attila-díj (1992) Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Pesterzsébet díszpolgára; Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (2012). tovább»

	Kirják Miklós Kirják Miklós 1974-ben született. Csepelen él. A Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola után 2000-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. Mestereinek Bunda János Istvánt, Görbe Katalint, Kőnig Frigyest, Menráth Pétert és Tulipán Lászlót vallja. Az Új Átlók Művészeti Társaság legfiatalabb mesteri festője maga is. Fontosabb önálló kiállításai a Gaál Imre Galériában (2001-ben és 2005-ben), a Fióka art Galériában, és a Kék Iskola Galériában voltak. A Stádium Kiadó részére 2007-ben illusztráció-sorozatot készített Gérecz Attila: Töredék – Szökés a nagy árvíz idején c. emlék-kötetéhez. Erdei Lilla Végidő c. elbeszélésének kongeniális illusztrátora.

	Nagy Cili Nagy Cili (1978, Budapest) költő. A Stádium Fiatal Írók Körében kezdte költői pályáját. Gérecz Attila-díjas (1997). Az Új Átlók Művészeti Társaság alapító tagja (2000). Fodor András az Új Könyvek 1997-es 10. számában (akkor még létezett! és milyen megbízható mércéje volt!) számában már így írt Nagy Ciliről: „Bár az ifjú költőnő stílusa, mondandója változhat még, érzékenysége, határozottsága, formakészsége máris figyelmet érdemlő.” Nagy Cili verseit Fodor András „az új költői hangokra fogékony olvasóknak széles körben” ajánlja, miközben idézi Kárpáti Kamil véleményét róla: „… alighanem ő az, aki a legnagyobb erőnléttel vághat neki a harmadik ezredévnek.” A rá következő 12 évben Nagy Cili négy további kötettel: Halottak pedig nincsenek (1999), Fénylés foglya (2001), Kád a parkban (2004), A részeg erkély (2007) bizonyította rendkívüli tehetségét. Jelenleg férjével és két gyermekével Brüsszelben él (két utolsó könyvének verstermése is ott született). Válogatott verseskötete, A szembenézés gyönyöre 2010-ben, Álarcodon átüt c. verseskötete 2012-ben jelent meg kiadónknál.

	Rátkay Endre Rátkay Endre (1928-2011). A Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő kedves tanítványa. A fiatal Rátkay 1960-tól, megalakulásától az ÁTLÓK tagja. A trecento-quattrocento, illetve a XX. századi avantgárd (elsősorban a szürrealizmus) szintézisét valló ÁTLÓK-ból (Rátkay mellett Kárpáti Kamil, Csillag Tibor, Gaál Imre, Juhász Sándor, Czétényi Vilmos) Gaál Imre 1964-es halála után műtermébe húzódik vissza, a diktatúrát, majd az azt fölváltó újabb divatok ízlésterrorját egyaránt elutasítva. „A jelenkori magyar festészet állócsillagai között is különleges hely illeti meg Rátkay Endre festőművészt, akinek munkássága bemutatása nélkül nem lehetne megírni a jelenkori magyar művészet történetét”…mondta róla Bereczky Loránd önálló pesterzsébeti gyűjteménye megnyitóján, 2006-ban. Középületekben található munkái közül albumunkban az ELTE TTK-án található freskóhatású, három részből álló, egyenként 2,17 m × 4,50 m-es sorozatából az Annalesből mutatunk be részleteket.

	Rózsássy Barbara 1979-ben született Budapesten; pályája a Stádium Fiatal Írók Körében indult. 19 éves volt, amikor a – többi könyvét is gondozó – Stádium kiadásában megjelent első verseskötete (A suttogással telt szoba, 1998) Gérecz Attila-díjban részesült. 82 szonettből álló második kötete, a Barlangnyi álom (1999) itáliai ihletésű verseit foglalja magába. 2007-ben látott napvilágot az Isteni színjáték kal párbeszédet folytató harmadik könyve, a Pater noster, Dante . A Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj ideje alatt (olasz szakos egyetemi ösztöndíjasként) Padovában töltött esztendő során alkotott versei 2009-ben Éjszakai tárlat címmel jelentek meg kiadónknál. Túl a sivatagon című ötödik verseskötete 2011-ben jelent meg. Termékeny függőség c. esszé- és tanulmánykötetét 2012-ben adtuk ki.

	Szentmártoni János Szentmártoni János (1975) első verseit tizenhét évesen publikálta a Stádium c. folyóirat. Később egyik alapítója lett a Stádium Fiatal Írók Körének, amely A sivatag kupolája c. antológiával (1994) debütált. Egy évre rá jelent meg első verseskönyve (Útszéles magány ), amelyet Gérecz Attila-díjjal jutalmaztak. Egyetemi évei alatt egy ideig az újraindult Jelenlét c. periodika belső munkatársa volt, majd 2000-ben szerkesztője lett a Magyar Napló versrovatának és könyvkiadójának. Több díjjal, ösztöndíjjal jutalmazták eddigi tevékenységét, legutóbb, 2007-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Öt verseskönyvet és egy tanulmánykötetet írt: Madárjós (versek, Tevan Kiadó, 1998), Itt, a papíron (versek, Széphalom Könyvműhely, 2001), Eleven csónak (esszék, kritikák, tanulmányok, Magyar Napló, 2004), A másik apa (versek, Stádium, 2005). Ulysses helikoptere (Parnasszus, 2008). Válogatott verseinek gyűjteményét Ballada hétköznapi díszletekkel címmel a Stádium adta ki 2010-ben. Költői, szerkesztői munkája mellett jónéhány irodalmi-közéleti tisztséget is betölt. Az Új Átlók Művészeti Társaság alapítója, négy éve titkára.

	Szonday Szandra Szonday Szandra 1983-ban született, Budapesten él. Az idén végzett az ELTE magyar-esztétika szakán. Kamaszkori prózakötete 2000-ben jelent meg a Szilvia Kiadónál Meg vagyok huzatva – egy 15 éves lány naplója címmel. Verseit az Új Átlók Művészeti Társaság antológiái (Kövek szülnek virágot (2002); Vesztőhely és menedék (2003) mutatták be. Első verseskötetét a Stádium adta ki Rubato címmel 2008-ban.

	Viola Szandra Viola Szandra 1987-ben Szentesen született. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikációs szakát végzi. Versei először az Új Átlók Művészeti Társaság és a Stádium Kiadó közös antológiájában a Vesztőhely és menedékben jelentek meg. Első verseskötetét (Léleksztriptíz, Stádium, 2008) így ajánlotta olvasói figyelmébe: „Az érzékiség helyes használata, valódi megélése és megértése komoly belső munka, felelős önteremtő folyamat során juthat birtokunkba. Őszintén hiszem, hogy a megismerés minden művészi aktusa különleges élmény, és valódi lelki gazdagodást nyújt.”

	Zsombok Tímár György Zsombok Tímár György (Gyula, 1932-2012) a háború után Soroksáron telepedett le családjával. A Vasváry Pál Műszaki Tiszti Iskolán 1952-ben alhadnaggyá avatták, majd a szolnoki Repülő Hajózó Tiszti Iskolában vadászrepülőgép-vezető lett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után letartóztatták, egy év börtönre ítélték. 1991-ben rehabilitálták és alezredessé léptették elő. Előtte hosszú éveken át a Csepel Művekben mozdonyszerelőként dolgozott, majd kinevezték művezetőnek. A ’80-as években a Lapkiadó Vállalat munkatársa. 1990-1994 között Budapest XX. kerületének alpolgármestere. Írásai 1962-től jelentek meg az Élet és Irodalomban, a Kortársban, több mint 20 irodalmi antológiában. Művei: A rácsapások napja (1972), Hullámzó látóhatár (1978, Angyal László fotóművésszel közösen), Alszanak a hadnagyok (1982), Toronyzene Soroksáron (2004); Tv-játékok: Holtvágány (1973); A hetvennyolcas autóbusz útvonala, kis kitérővel (1975), Ha majd mindenünk meglesz (1979), Profán ikonok (1982); Rádiójáték: Ahol a föld az éggel összeér (1974); Dráma: Hét perc (1986) A tenger szociológiáját 2010-ben a Stádium jelentette meg.

	Béri Géza Béri Géza (1933-1979) költő, novellista, műfordító. 1953-56 között a váci politikai börtön életfogytiglanra ítélt rabja. 1956-ban a Széna-téren és a Várban vett részt a szovjet csapatok elleni szabadságharcban. Börtöne és forradalmi múltja nem kis részben volt okozója, hogy egy könyve se jelenhetett meg Kádárék alatt. Névtelen közlése a nyugaton kiadott Füveskert antológiában ugyanúgy nem elégíthette ki, mint hazai - ritka - szereplése az Élet és Irodalomban, a Napjainkban és két antológiában (Külvárosi jeladás, Versmondók könyve, 1975). A Szép Versek csak 1979-es öngyilkossága után egy évvel adott verseiből szerény válogatást. Béri Géza a második füveskerti költő Gérecz Attila után, akinek könyveit a Stádium adja ki.

	Kleinheincz Csilla 1978. augusztus 26-án született, fordító, szerkesztő. Versei a Huszonötödik óra (Stádium, 1997) antológiában jelentek meg, több magyar és külföldi magazinban, antológiában publikált novellákat. Regényei: Város két fül között (Delta Vision, 2005), Ólomerdő (Delta Vision, 2007). Kezdetben a Stádium Fiatal Írók Köre és a Cohors Scriptorium, jelenleg a Delta Műhely tagja. Nyulak • Sellők • Viszonyok c. novelláskötetét a Stádium adta ki 2009-ben.

	Oravecz Péter Oravecz Péter (1977, Budapest) költő, zenész. A Stádium Fiatal Írók Körében indult pályája. Az ELTE BTK magyar szakán végzett. Gérecz Attila-díjas (1995). Kötetei: Mindenség-kalitka (versek, Stádium, 1995), Sehova tanúja (versek, Tevan Kiadó, 1998), Majd Papitiben (versek, Kortárs Kiadó, 2000).

	Rékasy Ildikó 1938-ban Budapesten születtem. Gyermekkorom legszebb évei Tiszaroffhoz fűznek. Tízes éveimtől Szolnokon élek. Egyetemi tanulmányaimat Szegeden végeztem. 1959-től a szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár könyvtárosa, bibliográfusa voltam. Korai kísérleteimet nem számítva csak ötvenes éveimben kezdtem verset írni – magam számára is váratlanul. Inspirációt jelentett a megbízatás egykori férjem posztumusz verseskötetének szerkesztésére (Szathmáry György Sejtések könyve, Stádium Kiadó, 1998), aki a füveskertiekhez, a Rákosi-érában bebörtönzött váci írócsoporthoz tartozott. A Stádiumnál jelent meg eddigi két verskötetem (Belesimulva, 1999; A régi roffi kert, 2000). Rendszeresen publikálok az Eső-ben. Az Ezredvég, Magyar Napló, Parnasszus, Életünk, Somogy, Új Holnap, Bárka, Berek, Látó (Marosvásárhely) és Együtt (Kárpátalja) c. folyóiratok közölték verseimet. Válogatott verseskötete 2013-ben jelent meg.

	Szakács Eszter Szakács Eszter (1964, Pécs) költő. 1988-tól a Janus Pannonius Tudományegyetem könyvtárosa. Gérecz Attila-díjat 1993-ban, Déry Tibor-díjat 1998-ban, Radnóti Miklós-díjat 2002-ben kapott. Kötetei: Halak kertje (versek, Stádium, 1993), Süllyedő Atlantiszom (versek, Stádium, 1995), Másik hely, másik idő (versek, Széphalom Könyvműhely, 1999), Álombeszéd (versek, Széphalom, 2002), Saudade (versek, Jelenkor Kiadó, 2006).

	Szakonyi Károly Író, dramaturg. Született 1931. október 26-án, Budapesten. 1951-től 1959-ig segédmunkás, raktáros, kocsikísérő- szállító, betanított munkás, gépügynök, pénzbeszedő. 1958-ban megjelenik első novellája. 1961-ben az első elbeszélés kötete. 1963-66 a Nemzeti Színház, 75-78-ig a miskolci Nemzeti Színház, 1982-88 a győri Kisfaludy Színház, 1988- a pécsi Nemzeti Színház, 1992-2001 a debreceni Csokonai Színház dramaturgja. 1984-91-ig a Magyar Nemzet munkatársa. 1991-ig az Új Idő szerkesztőbizottsági tagja. A Magyar Művészeti Alap tagja, 2001-2004-ig az Írószövetség elnökségi tagja, 2005-től a Drámaíró Kerekasztal elnöke. tovább»

	Gérecz Attila (Dunakeszi, 1929. nov. 20 – Bp. 1956. nov. 7.) költő. Hadapród iskolásként Németországba vitték, ahol francia hadifogságba esett. 1946-ban tért vissza Budapestre, majd a Kölcsey Gimnáziumban érettségizett. 1949-ben a magyar öttusa válogatott tagja. 1950-ben hazaárulás vádjával 15 évre ítélve Vác politikai börtönébe került. 1954. július 18-án megszökött a börtönből, eljutott Budapestig, ahol volt menyasszonya elárulta, elfogták és új ítélettel a márianosztrai szigorított börtönbe hurcolták. Vácon Béri Gézával, Kárpáti Kamillal, Szathmáry Györggyel, Tollas (Kecskéssy) Tiborral, Tóth Bálinttal a Füveskert néven ismertté vált költői csoport tagja. A forradalom leverése után Nyugaton a tíz nyelven megjelent Füveskert-antológiák első ízben juttatják nyilvánossághoz. 1956. október 31-én forradalmárok szabadították ki börtönéből, fegyverrel harcolt a szovjet tankok ellen, két tankot megsemmisített, a harmadik végzett vele. 1991 óta első ideiglenes sírjával szemben a Klauzál utcában a Stádium Alapítvány által létesített bronz bronz emlékműve áll (Rácz Edit szobrászművész alkotása.) tovább»
Gérecz Attila
	Csernák Árpád (1943) író, színművész, szerkesztő. 2002-ben alapította a Búvópatak c. polgári, kulturális és társadalmi havilapot, jelenleg is a főszerkesztője. Kaposváron él. 2007 márciusában Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjban, 2011-ben Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Legutóbbi kötetei: A vörös bohóc és más démonok (válogatott kötet, Magyar Napló, 2004); Kék korláton sárga ernyő (válogatott kötet, Hungarovox, 2007); Két év – Egy kaposvári színész naplójából (Hungarovox, 2011); Csernák Árpád Válogatott novellái (Stádium Kiadó, 2013)

	Balázs Imola (1979) fotóművész, szakmai tanulmányait a Práter utcai Szakképző Iskola fényképész szakán végezte, Katkó Tamás fotográfus tanítványa volt. 2005 óta szabadúszó fotográfus. Mára felnőtt, de a lelke gyermeteg maradt, így készíti képeit; örömében, hogy azzal foglalkozik, amit a legjobban szeret. Jelmondata Dorothea Lange-é: „A fényképész nem véletlenül fényképész, mint ahogy az oroszlánszelídítő sem véletlenül oroszlánszelídítő.”

	Ősz Éva 1985-ben született Sopronban, ahol 2006-ig a tanulmányait végezte. 2006 óta Szegeden él. A Szegedi Tudományegyetem anglisztika szakán végzett. Mivel mind az irodalom, mind a képzőművészet közel áll hozzá, ezért szakdolgozata és kutatásai témájául William Blake-et választotta. 2010-ben, a Kis gyufaárus lány történetéhez készült illusztrációját beválasztották a VI. Gyermekirodalmi Fesztivál Művészetek Palotájában kiállított képei közé, és a zsűri külön elismerését kapta; ugyancsak 2010-ben önálló kiállítása volt, Eisenstadt-ban, Ausztriában. 2013-ban illusztrálja Kárpáti Kamil Nóka történetei c. – versek kamaszoknak – kötetét. Vallja, hogy a művészetnek minden szinten egyedi arányokkal rendelkező, átgondolt, és „átérzett” művekben kell kiforrnia.

	Marosvölgyi Áron (1982) A gimnáziumi évei alatt dőlt el, hogy a képek világa áll hozzá a legközelebb. A színek és formák a munkaeszközei: reklámgrafikákat és arculatokat tervez, könyvet tördel, honlapot készít. 2003 óta foglalkozik fotózással. A Stádium Kiadó antológiáiban fotóival rendszeresen megjelenik. Önálló ciklussal szerepelt a Kerülve az aranymetszést c. Új Átlók antológiában, 2008-ban. 2011-ben A találkozás kapuja c. antológiában szerepelt fotóival.

	Pacziga Andrea (1977) Kerekharaszton élő költő. Pályája a Stádium Fiatal Írók Körében indult, a ’90-es évek második felében. A Stádium Kiadó Lépcsők a csendbe és Huszonötödik óra c. antológiáiban kötetnyi verssel szerepelt. Első önálló verseskönyve, a kamaszkori és új verseit egyaránt tartalmazó Kifosztott ragyogás 2011-ben látott napvilágot.

	Rácz Edit (1936) szobrász- és éremművész. Első mestere Somogyi József volt. A Képzőművészeti Főiskolát 1962-ben végezte el Pátzay Pálnál. De mesterének vallja még Medgyessy Ferencet, Barcsay Jenőt és Kmetty Jánost. Elnökségi tagja a Magyar Alkotóművészek Egyesületének. Tagja a Képzőművészek Szövetségének és a Magyar Szobrász Társaságnak. 36 önálló és számtalan csoportos tárlata volt itthon és külföldön. Az üveg Rácz Edit művészetében – Mediterrán emlékek címmel a Stádium Kiadó 2011-ben adta ki albumát.

	Telekes Ani 1948-ban született Gyulán. 1955. óta él Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán Szerkezetépítőként diplomázott 1971-ben. 2006-ig mérnökként dolgozott. Elsősorban város- és épületfotókat készített Európai utazásai során. 2007 óta kizárólag a fotózással foglalkozik, legfőképpen Budapestre, a fővárosi Duna-hidakra és Zsolnay kerámiával díszített épületekre fókuszál. 2012-ben fotóalbuma jelent meg a Stádium Kiadónál „A látás öröme – Telekes Ani Budapestje” címmel. Képeinek látásmódja sajátos. „ A fényképezés nekem a szabadság és a véget nem érő meglepetések örömteli élménye.” – vallja magáról.