Könyveink

A sokat emlegetett, a hazai nyilvánosság elé azonban az eredeti formájában most első ízben kerülő kötet külföldön már sokszor, sok helyütt megjelent – elsősorban azzal a céllal, hogy 1956 heroikus szellemét az emigrációbeli magyarság körében ébren tartsa.

 

A börtönköltészetnek a magyar irodalomban közismerten nagy hagyománya van; ez sajátos történelmi viszonyainkból következik.

 

A váci fegyházban 1954-ben a Nagy Imre-féle politikai vezetés jóvoltából – szabadabban össze-összeülhettek a börtönkápolna melletti füves tisztáson (innen az elnevezés: füveskertiek). Az egykori börtönlakók emlékezete szerint ebédidőben s munkavégzés után itt is, mint a recski esteken, valódi irodalmi élet zajlott. „Az itt összegyűlt költőket helyzetük egyformaságában az összeismerkedés első percétől fogva nem azonosságuk, hanem másságuk kapcsolta össze; méghozzá főként költő másságuk – idézi fel a közös „szimpozionok” emlékét Kárpáti Kamil. „Szóban és folytatólagos levelezésben folytak az összecsapások, a viták, méghozzá egyre nagyobb hallgatóság előtt, egyre több résztvevő karéjában,” A magyar költészet integráns részének tekintették magukat az itt összekerült alkotók.

 

Szorgos kezek munkája nyomán összesen 5 kézzel írt Füveskert antológia látott napvilágot.

 

Füveskerti költők voltak: Béri Géza, Gérecz Attila, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor, Tóth Bálint (rajtuk kívül több „névtelen” szerző).