Gaál Imre (1922-1964) már egészen fiatalon megbízást kap Décsey Gézától, a Szent Erzsébet templom prelátusától Nagy Sándornak, a késő szecesszió kiemelkedő alkotójának javaslatára – aki a templom freskóit festette –, hogy készítse el az erzsébeti főtemplom két üvegablakát (a középsőt maga Nagy Sándor alkotta). A Pesterzsébeti Múzeum volt épületét 1989-ben keresztelték át Gaál Imre Galériává. Gaál Imre, ahogy Kárpáti Kamil Összes versei ben megemlékezik róla: „boszorkányos tehetségű rajzoló, festő, Piero della Francesca, Uccello, Mantegna falusi-külvárosi tanítványa, ’egy pesterzsébeti európai’. Az ő internálótábora Pesterzsébet volt; 42 éves korára a szesz végzett vele; soha nem keresett annyit, hogy tisztességes vászonra, fára, papírra jó festékkel, jó ecsettel dolgozhatott volna.” „Az az intenzitás és komolyság, amellyel ő még a festői eszközök megtartásával szándékozott értéket teremteni – sokáig hiányozni fog képzőművészetünkből. Képeiből nem a meghökkentés szándéka érződik, hanem a személyiségének a műfaj törvényszerűségein át kiérlelt vallomásos, őszinte, emberi igazsága. Mai festő volt, s minden bizonnyal holnapi is lesz, csak élete maradt a tegnapé” – írta róla Kovács Gyula műkritikus a ’60-as évek végén a Kortárs folyóiratban.