Könyveink

„A Stádium körül hullámzó, ideig-óráig ott szélárnyékra lelő, fedezéket találó félig gyerek – félig koraérett fiatalok első antológiája (A sivatag kupolája) mindössze 3 éve jelent meg. Ezekkel a mondatokkal indítottam útjára: A költészet lehet, hogy haldoklik. Lehet, hogy meghal. De hogy közben repül, repülni tud, erről szól a jelenés a puszta látomás ebben a könyvben.” (A szerkesztő utószavából)

„Majdnem” irodalomtörténeti érdekességű gyűjtemény! Az egyetlen férfi költőn, Grecsó Krisztiánon (az 1996-os év Gérecz Attila-díjasán) kívül hét költőlány antológiája. A maga nemében így is páratlan, hiszen 9 évvel később, napjainkban még mindig hiányzik könyvkiadásunkból a pályakezdő költőnők antológiája. (Ahogy hiányzik a kortárs költőnőké is!) Természetesen a Huszonötödik óra mai jelentőségét nem majdnem betöltött nem szerinti csoportosulása, hanem a képviselt költői érték adja: az azóta sorjázó évek meghozták Nagy Cili Gérecz Attila-díját és 4 verseskötetét, Rózsássy Barbara Gérecz-díját és 2 kötetét, Renczes Cecília 2 verskötetével és Kleinheincz Csilla regény és novelláskötetével együtt.

Könyvismertető:
A korántsem ritka csoportos költői bemutatkozások, a névtelen vagy alig ismert költők és költőjelöltek antológiái sorából messzi kimagaslanak a Stádium Kiadó Kárpáti Kamil szerkesztette kötetei (l.: A sivatag kupolája, 9504129; Lépcsők a csendben, 9701201). Nem véletlen, hogy e kollektív föllépések több fiatal alkotó számára olyan kezdő sebességet adtak, hogy mihamar önálló kötetekkel léphettek az olvasók elé. Ugyanis mentoruk nemcsak a pályakezdés első „stádiumában” van segítségükre, irodalomszervező munkája abban az értelemben is példaszerű, miként lehet napjaink értékzavarában, értékvesztésében eligazítási pontokat, minőségeszményt, formakultúrát fölmutatni. ; Az ilyen értelemben is beszédes című antológia ezúttal nyolc tizen- és huszonéves verselőt – köztük egyetlen fiút – mutat be; kettejüknek volt is már önálló kötete (Nagy Cili: Apollónsziluett, 9710200; Grecsó Krisztián: Vízjelek a honvágyról, az ÚK nem ismertette). A többiek (Benyovszky Anita, Kleinheincz Csilla, Kovács Judit, Pacziga Andrea, Renczes Cecília, Rózsássy Barbara) az impresszionisztikus életérzékelés és az erős lírai szubjektum glóbuszteremtése között feszítik ki tárgyias motívumaikat. Legtöbben a szabad vers keretei között alkotnak, némelyikük az enigmatikus tömörségig csiszolva mondandóját, némelyikük pedig nagyobb kompozíciók teremtésének ambíciójával. Pl. Benyovszky Anita a lényegre párlás irányában tesz eredményes kísérleteket (Baleset; Fóbia; Látlelet), Renczes Cecília a testesebb, látens összefüggéseket sejtető egységek felé látszik haladni (Zöldszárnyú tanárúr; Érzékek vasárnapja). A nagyon változatos intellektusú, színes életérzésről tanúskodó, de minden darabjában roppant kulturált és ízléses versformálást demonstráló, a posztmodernséget jó értelemben túllépő, meghaladó antológia – melyhez szerkesztője írt utószót – az új költői hangokra kíváncsiaknak nagy élmény lesz, már csak a „műhely” érzékelhető, fotókkal is dokumentált bensőségessége miatt is. – Könyvtári Intézet