Könyveink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

A két nagymester, Donatello és Michelangelo munkájának ismerője a munkák közös szellemén túl a két életben is (hosszú és lassú folyásukban) bőven talál egymással egyezőt. Az öregkor válságaiban. A bűntudatban. Az emberi nem „sárkányfogveteménynek” látásában. Az eluralkodó magánosságban. Michelangelo széttöri öregkori Pietáját, Donatello elmenekül megrendelései elől...”

 

És két klasszikus szonettje:

 

Csak szórd, és sokasodnak az órák. Ha szám pengéje kés volt – összetörve.
Ülj csak magoson; le-le nézve Kitart minket magasra fönt a szék,
feketén lebegő hal alól rád hova hálóját vetve, gúzsba kötve
hálót vet a víz puha lépte. hajítsz Idő, mielőtt múlanék.

Visz a kék hegyi táj, emelődő Betér az est. Mint test dől rőt gödörbe.
kőmedre ragadja magával. Ha mély, üres szobán a vállfa még
Ellen csak sose állj: belefürdő magában ring s huzat riszálja, nyögve
felhő köti rád a madárdalt. lehámlik elénk a múltból e kép:

Te is túl hal-időn, madaras fán Gyerek, kezében lámpa. Süt a főnkre.
csak ámulod átlebegően: Szemem kiszúrja fénye? – vagy mögéd
telt Hold fönn egy atom, s Napom – az tán beszórja hosszan, lássam mindörökre:
egy sejt; halad éjszaka-űrben.
az is az ég volt, csillagfürtű rét.
Ahogy áthalad benned atom, sejt, s szamárbőrként, míg sűrüsödne csöppre,
te hallgatag ülsz. S a sötét zeng. az éj szitáján át mutat fügét.

(Hallgatag ülve) (Magas est jelenéssel)

Könyvismertető:
Firenze, 1997 nyara – tudósít Kárpáti Kamil új verseskötetének alcíme egyszerre a versek fogantatásának helyéről és idejéről, a kötet tárgyáról és arról, mit keresnek a verseskönyvben kora- és késő reneszánsz képek szobrok, épületek reprodukciói, friss keletű fotók házakról, hidakról, terekről, szobabelsőkről, a költőről és feleségéről stb. A tűzevő öregkora című kötet tulajdonképpen hermeneutikai műalkotás: többszólamú és több közegben zajló, egymással párbeszédben álló közlésfolyamok szerkesztett együttese. A versek – egyébként magukban is megálló, legtöbbször antik formájú klasszikus költemények – állandóan utalnak eseményekre, tárgyakra, emberekre, összefüggésekre, műalkotásokra, vitatémákra stb., és ezek az utalások kibontást nyernek a jegyzetekben, amelyek legalább olyan terjedelműek, mint a költemények, de azoktól függetlenül is olvashatók. Olvashatók mint firenzei élménybeszámolók, sűrű visszatekintésekkel korábbi itáliai tartózkodásokra, hazai eseményekre, a szereplők életrajzára („életregényére”), de olvashatók reneszánsz művészeti tárgyú traktátusok gyűjteményeiként is, hisz a szerző vitába száll bennük pl. Sodoma értékelésében Vasarival, Vayer Lajossal, az olasz művészettörténet nem egy szakértőjével, elemzi Firenze műalkotásainak több vitathatatlan nagyszerűségét is. Végül a képek kapcsolódnak a versekhez is, a jegyzetekhez is, néha szinte olybá tűnik, mintha azok lennének a főszereplők, ám ez tévedés, hisz inkább kiindulópontul szolgálnak, amelyből és amelyek ürügyén létrejöttek az értekezések és az olvasó szívéhez azért valószínűleg legközelebb álló költemények. Sajátosan egyedi, bonyolultan összetett kötet, tele művészettörténeti utalással, kultúrhistóriai célzással. – Elsősorban művelt, a Kárpáti-életművel már ismeretséget kötött olvasóknak érdemes ajánlani.  – Könyvtári Intézet

Címkék: Kárpáti Kamil Életműsorozat, Vers