Kritikák

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

„Zavarba ejtő költő – fegyelmezett és szertelen, »rakéta-korban fringia«, mint mondja önmagáról. Nagy, fájdalmas mondanivalókat rendez szelíden szabályos sorokba. Tragédiája, hogy amikor úgy érzi, valami mélységesen rejtett érzést vissza nem tarthatóan ki kell ordítani magából, azt is csak a harmóniára vigyázva tudja tenni. Pedig igaz költő , aki nemcsak önmagával, de a kor költő i áramlatával is viaskodik, a korral amely nem tudja befogadni azt a költő t, aki életét igen, de költészetét nem hajlandó – az ő útjukat járva – a zű rzavar, az értelmi és érzelmi cső d zsákutcájába vinni. Meghatóan szép jelenség! A meg nem alkuvás mártíriumát szenvedi át – és talán még sokáig holtába hullva is.”

Ismeretlen szerkesztő i jegyzete Béri Gézáról
(Elő került 1979 után az egyik Magvető dossziéból.)

 


A 46 éves Béri Géza 1979 karácsonyestjén végzett magával, miután úgy érezte, hogy a rendszer körbekerítette és börtönéveivel (1953-1956) kezdődő örökös üldöztetése minden morális és költői tartalékát fölmorzsolta. Állva akart meghalni. A Batthyányk szellemi arisztokratizmusa párosult etikus makacsságukkal ebben a József Attila-i nyomorúságú proli sorsú költőben: nyitott szemmel akart és mert szembenézni a halállal.


A fenti idézet íróját és keletkezési dátumát csak találgathatjuk. Utolsó mondata: „a meg nem alkuvás mártíriumát szenvedi át – és talán még sokáig holtában hullva is”, úgy hat, mintha a jóstehetségű szerző nem sokkal Béri megrázó öngyilkossága után vetette volna papírra. Nagy valószínűséggel azért vallhatjuk, hogy „nem sokkal” Béri halála után, mert néhány hétre-hónapra az öngyilkos költő felé fordult az irodalmi érdeklődés, ami aztán az 1980-as Szép versek kötetében közreadott Béri-verscsokorral tetőzött, majd nyomban kihunyt. Az is lehet, hogy a verscsokor szerkesztőjét, vagy a soha napvilágot nem látott Béri kötetek valamelyik másik Magvető kiadói belső emberét, lektorát tisztelhetjük az idézetben, ugyanis a költőnek a kiadónál heverő egyik dossziéjából került elő. Anonimitását sajnálhatjuk, mert 13-14 évvel később manapság mit meg nem adna (kalaplevevő elismeréssel) a 90-es évek költője vagy novellistája kora kritikusának, ha ennyi igazságra-törekvéssel és emberséggel nyúlna munkásságához.


A költő halála óta eltelt 15 év – elsősorban Béri Géza Válogatott versei és novellái c. 1992-es kötetére alapozva nemcsak igazolja a nemes névtelent, hanem elmélyíti és megszilárdítja igazságát azáltal, hogy gyöngéden megszabadítja fogalmazását felesleges óvatosságaitól. Béri „szelíden rendezett” sorai immár klasszikussá értek olvasójában. És cseppet sem az látszik tragédiájának, hogy ordítani is a harmóniára vigyázva tudott. Tragédiájából – amely elsősorban korának állapotából állt – éppen ez volt a szabadulás útja az elnyomó korszak fölé, a jövőbe. És nem ennek ellenére volt – és immár végleg maradt – „igaz költő”, ahogy az idézett óvatos  pedig fordulata sugallná, hanem éppen ezért: acélkeménységű intellektusa rendjéért és világosságáért. Azért, amit az idézet végül pontosan kimond: Béri nem volt hajlandó költészetét az értelmi-és érzelmi csőd zsákutcájába vinni.

 

Kárpáti Kamil, Délsziget, 1994.

 

 



Kapcsolódó anyagok:


Béri Géza: Válogatott versek és novellák »
SZJA 1%!