Könyveink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

A jelen múló pillanat. A túlélés csak azoknak adatik meg, akik felülemelkednek (és bizonyos értelemben kívülkerülnek) az aznapiság korlátain.

Kárpáti Kamil ilyen, így költészete kor/szak/okon átívelő.”

Részletek G. Komoróczy Emőke: A szellemi nevelés fórumai c. könyvéből (Hét krajcár Kiadó, 2005.)

Könyvismertető:
„Úgy képzeljük el Kárpátiánumot, mint egyetlen hatalmas képtárat, ahol a csarnokok és galériák összeérnek, azokat árkádos, freskókkal díszített hidak és lugasok kötik össze.” – jellemezte Kárpáti Kamil hatalmas kiterjedésű és dús ornamentikájú versuniverzumát Kabdebó Tamás. Ez a reneszánsz módra derűs, ugyanakkor barokkosan túlfinomult, mégis összetéveszthetetlenül egyedi versglóbusz nagyobb hányadában itáliai ihletésű; a költő most épp ezeket, az 1978 és 1999 között keletkezett verseit és jegyzeteit, esszéit rendezte két impozáns kötetbe. Az első részben válogatva újra közli négy itáliai tárgyú-motivikájú verseskötetének – A Napördög Firenzében (9413161); Szép korom (9701193); A tűzevő öregkora (9811214) és a Római toronyzene (200003262) – anyagát; a második könyvben pedig az ehhez kapcsolódó jegyzeteket, esszéket, magyarázó-kifejtő-szemléltető prózákat adja közre, némiképp Szabó Lőrinc híres versmagyarázó kötetéhez (l.: Vers és valóság, 914081) hasonlatosan. A versek és a prózák természetesen egymástól függetlenül is olvashatók, ugyanakkor az egyidejű, a párhuzamos befogadás-értelmezés növeli a versértés tudatosságát, illetőleg lírai aláfestést ad az értekező prózákhoz. A költő Olaszországban együtt látja az ódon antikvitást és a legmodernebb művészeti irányzatok újdonságait, együtt élvezi a költészet és a festészet, az építészet és a szobrászat remekeit, együtt hat rá az észak-olasz táj és lakója, együtt ábrázolja az elementárisan ősit és a kifinomultan dekadenst, de mindezt valami nagyon áttetsző metafizikai horizontra fölvetítve. Így lesznek az áhítatos lírai darabokból történetfilozófiai, művészeti és létértelmező költemények, a hosszabb-rövidebb kompozíciókból az emberi intellektus és psziché lehetőségeit számba vevő nagy emberi elszámolások, a kifinomult szenzibilitásból mámoros fohászok, égre szálló himnuszok (Teremtés: szabadság – szabadságteremtés; Örökségherdálás; Könyvbolt az Orgyilkosok utcájában stb.). A második kötet jegyzetei, esszéi is sokfélék: van közöttük alig lábjegyzetnyi terjedelmű szómagyarázat, legszámosabbak a művészettörténeti vagy poétikai értekezéssel fölérő esszék (A velencei gigász; Három találkozás Sodomával; Donatello a San Lorenzóban stb.), és persze akad elragadtatott hangú útirajz, élménybeszámoló, személyes hangú vallomás, a versek élményalapját föltérképező lélekrajz. Egyszóval miképp a versek és a prózák között, úgy a verseken és a prózákon belül is át-átívelnek azok a bizonyos „árkádos, freskókkal díszített hidak és lugasok”. A pazar itáliai tájfotókkal és itáliai művészek alkotásainak reprodukcióival illusztrált, tárgyához méltó küllemű kötetpár – egyrészt kortárs versirodalmunk jelentős teljesítménye, másrészt a honi Itália-rajongás kimagasló műve. – Könyvtári Intézet

Címkék: Vers, Próza