Könyveink
| A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z |
Sába, ha látna e percben az otthoni falka: vakulna!
Itt, e szelídebb margón, Róma magánközegében,
hol kanyarul lent, mélyben a hugyszagu Giulia utca,
itt ülök, s ültöm e kőfejek arca előtt: hihetetlen
trükk, „becsapása” hazámnak!
Levél az Accademia d’Ungheria tetőszobrai közül)
„Hogy az olaj Michelangelója Caravaggio, ismert állítás. De amíg eredetiben nem láttam, nem hittem. Mióta láttam, tudom: Caravaggio az olaj utolérhetetlen varázslója. A fény, ami sötét olajrétegeinek szemcséi alól-mögül áttör, nem csupán az olaj titkának egyedül általa birtokolt tudásáról vall; többről. Nem az anyag fénylik ott, ahogy Michelangelónál sem a freskó vakolata s mészpáncélja. Minél világosabb lett ez, annál riasztóbb, ami kezdeti idegenkedésem oka is volt: reprodukálhatatlansága.”
S egy verssel befejezve:
Hazám, nem aláztál otthon meg elégszer?
Rómáig kinyúlnál, hogy itt is megalázz?
Tébolydaőreid az éterben kényszer-
zubbonyostól: bábok! s pattogzik le a máz.
Hol lelkek templomán rácson túl az ablak.
Túlfelőli ablak néz vissza, rajta át.
Ülök mozdulatlan, mint a platángallyak.
Megkétszereződve kötik rám éjszakád.
Nem elég, hogy cellád négyszöglete formált?
Nem testem – életem lábszárcsontja tördelt.
Negyvenhárom évnek mérsz tömegsír-kordát?
Elevenre hányod még most is a földed?
(Egy dísztáviratra)

