Könyveink

„Számunkra (Velencében töltöttük 1996-ban a júliust, augusztust) a Suppie’ ház legfőbb értéke és szépsége lakásunk hét ablaka volt. Keletről, délről és nyugatról – ha éppen nem csavarogtunk – szünet nélkül özönlöttek látogatóink: Velence tornyai, tetőrengetege, sirályok és galambok, na és a tengeri égbolt, holdfényével és csillagaival, szeszélyes felhőjátékával és közelbe csapkodó villámú, kegyetlen fenségű viharaival. Ha hiszik, ha nem, egy-egy éjszaka az is előfordult, hogy a Miracoli (templom) alattunk levő, nekünk inkább háttal álló 500 éve faragott ifjú kőangyala felénk fordult, hogy néhány szót válthassunk egymással.”

(Részlet az egyik jegyzetből)

 

Hét ablak. S betekint tizenöt torony s öt kupolája.
Körhintán ülök? Így lehet. Írok a nappaliban, de
Vers, te pucér, a Miracoli kőtetejére ugorva
intesz iát, s pihe-lábad az Angyal alól belemártod
rőtarany est-sugarakba. Lelépsz, hogy a perc kinevessen.
(Részlet a Kín c. versből)

Könyvismertető:
Látszólag egyetlen velencei utazás, egyetlen velencei nyár verstermését, verses útibeszámolóját tartalmazza Kárpáti Kamil új kötete. A költő azonban - természetesen - korántsem csak Velencéről, korántsem csak 1996 nyaráról szól költeményeiben, pedig útirajznak sem érdektelen a mű. A szerző kitűnően ismeri nemcsak a mai Velencét, de a város történetét, művelődés- és művészettörténetét is, a látványként felidézett képek, szobrok, épületek, utcák, terek, perspektívák mind-mind maximálisan hitelesek és pontosak (amint ez a versekhez csatolt jegyzetek tudós anyagából is kiderül). ; Kárpáti elsősorban mégiscsak költő, az ő számára minden felidézett látvány igazából látomás, minden előhívott jelenet, élmény, esemény, alak, szimbólum, jel, amely egy egész életre, egy szinte kozmikussá váló világ-látomásra utal. Természetesen idéződnek fel a versekben a költő életének nagy traumái, tragédiái, fordulópontjai is (börtön, üldöztetés stb.), ám az élettörténetnél is tágabb, egyetemesebb a költő befogóképessége és szándéka. A nagy emberi szenzációk - születés, szerelem, halál - nagy és elementáris élményei alkotják a versek többségének alapszerkezetét, hogy azután lassan átolvadjanak, áttűnjenek egymásba, sejtetve is, kimondva is a költő filozófiáját, mindennek belső, titkos, rejtett azonosságát (Kín; Időtlenedés; Az Éj jön; Az örökség; Egy szép halála; Hívás; Csodátlan; Készülünk stb.). Ezt a végső egységet azonban hallatlanul sokoldalúan, sokszínűen, teljes tematikai, formai, poétikai gazdagságában tudja megérzékíteni Kárpáti Kamil. Hol megejtően egyszerű sorokban, hol barokkos zsúfoltságban, hol a blaszfémia, hol az ima hangján szólal meg az örök-egy költői látomás. - Minden verskedvelő olvasónak ajánlható.

Könyvtári Intézet