Kritikák

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
Változatok az ifjúsági regényre – 1976-1980
(részlet)

A kalandpanelekről szólva nem árt Lengyel Balázs nyomán megjegyeznünk, hogy „nincs soha többé el nem mondható történet, de van egy-egy kor számára végérvényes megfogalmazás.” Az ilyen megfogalmazás még a kalandpanelek rajzolatát is eltünteti. Jobb példával aligha érvelhetnék, mint Kárpáti Kamil könyveivel. Egyszerre a gyerekek és a műfaj szerencséje, hogy Kárpáti költő létére mostanában ifjúsági regényeket is ír. 1979-ben jelent meg a Kísértet! Kísértet!, és 1980-ban a Trombitás Ali cirkusza. Nyomozás, sziget, kísértetjárás, cirkusz. Ezek aztán olyan motívumok, amelyek régesrég regényről regényre csavarognak. Csakhogy Kárpáti könyveiben úgy lesznek a saját világ részeivé, mintha legelőször szólna róluk könyv. A Kísértet! Kísértet!-ben például vezérmotívum a Halleluja sziget, a regénynek mégsincs az égadta világon semmi köze a robinsonádhoz. A rejtély mindössze annyi, hogy Kárpáti Kamil jó író, azaz műveiben – hadd éljek Hankiss Elemér szavaival – a „szavaknak olyan sajátos együttesével találkozunk, amely egy meghatározott emberi élményt sugároz magából”, és elindítja az élmények láncreakcióját. Modern regény is a Kísértet! Kísértet!  Csakúgy mint a Trombitás Ali cirkusza. Szó sincs az olvasás élvezetét rontó felelőtlen, mesterkélt, csakazértis kísérletezgetésről. Erre is akad példa a tárgyidőszakból, tehetséges írók könyvei között is. Ilyen Tandori Dezső Nagy gombfocikönyve. Regény helyett anti regényt, szellem helyett szellemeskedést kap, aki végigrágja magát a Vizivárosi Angol Liga és Kupaküzdelmek 42 fordulójának különféle tabelláin. Úgy vélem, a legtürelmesebb olvasónak is sok regény helyett több száz oldal „fociológia” a „Medvesport”-ból. Kárpáti könyveiben a modern regény valódi értékei észrevétlen természetességgel épülnek a műbe.

Műfajilag Kárpáti Kamil regényei a gyerekregény és az ifjúsági regény határán vannak. Szemléletükkel, alakjaikkal, hangulataikkal a mesét is őrzik. A Trombitás Ali üvegcsengőhangú, Mézcsöppentő Jolánja olyan, mint a földre pottyant tündérkirálynő, és mesebeli atmoszféra veszi körül a fagyökérarcú, bűbájoskodó öregasszonyt, akitől még a rablógyilkos is megszelídül. A szerző éppen ezzel a mesét őrző szemlélettel valóságíró. Így lehet az! Hiszen hogy is vallhatná be gyerekkönyvben másképp, hogy az anyai önzés a „szeretettel” gúzsba köthet életet, személyiséget. A Kísértet! Kísértet! rideg, szívtelen és gyermekfaló, házasságtól eltiltott agglegény tornatanárának édesmamája olyan, mint a mesék gonosz mostohája, akinek halálával maga a rontás múlik el a fölről. Fényesebb, derűsebb lesz az ég nemcsak Papundekli Jenő, de a rábízott gyerekek fölött is. Ezen okból nem morbid, hogy a szerző hosszasan időzik a halálhírnél (hozzák-viszik a gyerekek, mint az örömhírt), a halálos ágy szomszédságában, a lépcsőházi koporsócipelés attrakciójánál. Ki sajnálta valaha is a vasorrú bábát? A regénybeli gyerekvilág gondja csak az, hogyan ítélkezhetnek már most az árva Papundekli fölött. Hiszen van már bíróság, bejelentés, tanúvallomás, terhelő bizonyíték, és jó adag a fekete-fehér kamasz igazságokból. Csak ítélet nincs még. Papundeklit megváltja a kellete-korán jött halál, a szerelem és a gyerekvilág. Együtt találnak rá az öreg matróz meséiben és a regénybeli költő képzeletében élő Halleluja szigetre, önmagukban, ahol fölépítették. Két nap alatt. Két nap a regényidő! Két tündökletes, júniusi nap, amikor „belül a szívekben már rég lecsengették az utolsó órát.” Ennél persze sokkal több az elbeszélt idő. Erőltetett mozdulat nélkül építi Kárpáti a visszapergetett múlt jeleneteit a jelenbe, az elbeszélés idejébe. Filmszerűen, észrevétlenül. Cselekménystruktúrájának „néma” szereplője az ismétlés. Bizonyos élet-tényrétegek variációs ismétlődéséből lesz töretlen egész a mű. A Halleluja sziget mint kitüntetett motívum fűzi össze a cselekmény részaktusait. (Például az öreg matróz mesél róla, rábukkannak egy könyvben, a kísértetet is afelől faggatnák söprűvel, lavórral, törött tükörrel, hogy hol a sziget, ha éjféltájt már nem az igazak álmát aludnák.) Hasonló ismétlésvariációkkal éled újra Papundekli pere.

A Trombitás Ali cirkusza bonyolultabb, lazább, nehezebben követhető cselekménystruktúra. Kiskamasznak túlságosan nehezen követhető is. Mindkét regény világa sokszínű, sokhangulatú, és más. A Kísértet! Kísértet! derűsebb könyv. Papundekli odaragasztása az iskola folyosóajtaja mögé, a Tanár úr kérem legjobb pillanatainak értékeit idézi fel bennem. A Trombitás Aliban sötétebb tónusú, sőt tragikus képek is akadnak. És hadd figyelmeztessek arra, hogy mennyi köze van ennek a regénynek Kárpáti legújabb verseskötetének (Madárszülőmnek szárnya) motívumkincséhez. Nagyon sokfélék Kárpáti hősei is. Gyerekalakjai általában kiskamaszok, nagy álmaik vannak, nemes lelkűek, bátrak és babonásak, mint hajdanában Huck Finn. S a velük megesett történetek kellőképpen kalandosak. Bár más a két Kárpáti-könyv világa, alapjába véve mindkettő az emberi jóság mutatványairól szól.



Négy új könyv
Népszabadság, 1983. június 29. (részlet)

A Trombitás Ali és a gyerekrablók már a harmadik gyerekeknek szánt Kárpáti Kamil-könyv az emberi jóság mutatványairól. Dehogyis sokallom! Ifjúsági regényeink között keresgélve örömmel tartom számon, hiszen az író győzi tehetséggel, hogy ugyanarról jelképességgel és életgazdagsággal újabb és újabb történetekbe fogjon. A Kísértet! Kísértet! és a Trombitás Ali cirkusza után az új Kárpáti-regénynek is az a legvonzóbb vonása, hogy mindig közösség akarja, teszi a jót. Ahogy a regény világában mondják, a „fél utca segítségével” jönnek rendbe a dolgok.


S z e g é n y s é g  é s  j ó s á g

Csakhogy a cím egészen másféle történetet sugall. Valahogy olcsóbbat! Ez bizony a könyv esélyeit rontja. A felnőttet inkább „lebeszéli,” mint „ráveszi”, hogy Trombitás Ali újabb kalandjait kínálgassa.

Igazából a Trombitás Ali és a gyerekrablók valóságos irodalmi fricska a krimi műfajának. A cím pontos, a történet szabálytalan. Rejtélyek például csak látszatra vannak. Az olvasó számára nincsenek is! Beavatott mindvégig. A „ki tette?, hogyan tette?, miért tette?” krimirecept pedig ugyancsak furcsa módon van használatban.

„…engem elrabolnak” – súgja meg mindjárt a kezdet kezdetén a kislányhős szíve választottjának. Sebtében azt is megtudjuk, hogy kik, hogyan és miért: kamasz testvérei, éjszaka az ágyából, és váltságdíjért. Főhősünk a kerítéslécen ácsorogva az utóbbitól hüledezik leginkább. „Ez még nagyobb szamárság, mint az elrablás… A mamádék elutaztak a temetésre. Ki fog fizetni? – Ti – mondta Baba kedvesen, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.” „Ti” jelképesen a fél utcát, pontosabban Kárpáti már ismert regényvilágát jelenti: a Füstös néni terét, a Kassa, Csorba és Szélrózsa utcát a Samu bakter és a sintér házáig, ami már a „világ végét” is jelenti. Mert olyan kerek és zárt a regény világa, mint a meséé, így hát vége is van. De ez a világ nincs se innen, se túl az Óperencián. Mesebeli atmoszférája ellenére közelibb, valóságosabb, s ha figyelmesen olvasunk kalendáriumunk is van hozzá. Az 1930-as években és valószínűleg Pesterzsébeten játszódik a történet. A hátsó udvarokban tyúkketrecek, az utcán villamos. A kávésdobozokon Meinl Gyula neve, a konyhában csikótűzhely és mosóteknő, a szobák ékessége a bronzszögekkel kivert dívány, a dupla ágy, az ágyterítő, az ingaóra, és a Friss Újságot járatják. Korhoz köthetők a díszletek, beszédesek a figurák: Dedeó suszter, aki „összenőtt a háromlábú székével”, és „időnként csirizes ujjával megpendíti a nadrágtartóját”; Olaszi bácsi, akinek a homlokán mesebeli harmadik szemként világháborús golyólyuk tátong.

Két dologból van sok ebben a regényvalóságban: a szegénységből és a jóságból. Az egyikből annyi, amennyi a valóságban; a másikból annyi, amennyi a mesében. Például: Anyátlan Jakabot, a részeges kordésgazdát, Trombitás Ali gondviselőjét „lóverésért még a kocsmából is kitiltják. A szatócs mások adósága miatt pironkodik. Ebben a világban Csütörtökéktől Füstharapó szomszédig nincs „idegen hely” és „idegen gyerek”. Pedig szegények, mint a „templom egere, s annyi a gyerek, mint a „rosta lika”. „Hirtelen halál, öngyilkosság, kéménytűz, tüdőbaj, késelés, lóverés… hébe-hóba tarkította a hétköznapok megszokott egymásutánját a Csorba utcában is. De gyereket rabolni?!” Ráadásul váltságdíjért! – unaloműző játék, felnőttpukkasztó gyerekhecc? Korántsem.

Éppen a váltságdíj körüli okok nemesítik meg ezt a rablóhistóriát. Az elrabolt kislányra tüdőbaj leselkedik. A pénz gyógyszerre, szanatóriumra kell. Reménytelen, hogy másként időben összegyűljék. Gyerekésszel kigondolt tett, de komoly a tét. Így hát van feszültség, van konfliktus az elrablókban, elraboltban és főként a hétpecsétes titok őrizgetőjében, Jancsiban. Másféle feszültségek élnek a keresőkben, mert hát a fél utca felcsap mesterdetektívnek Trombitás Alival az élen. Az olvasó számára kész mulatság a bájos bumfordisággal bonyolított nyomozás. (Lásd Anyátlan Jakab házának megtámadását!)

A keresés motívuma kordában tartja a cselekményt. A Trombitás Ali cirkuszánál ezért tetszik – a Kísértet! Kísértet!-tel együtt – valódibb gyerekkönyvnek Kárpáti új regénye. Bár előzményénél kevesebb katartikus pillanatot tartogat a felnőtt számára, de micsoda nyereség, hogy a könyv címzettje sokkal könnyebben követheti a történet szálait. Az előzmény képről képre ugró, bonyolultabb cselekményével szemben esetleg türelmét veszti. Kárpáti nem tagadja meg, csak mértéktartóbban kezeli a modern regény eszköztárát. Óvatosabban, tartózkodóbban vált valóságról álomra, álomról emlékre. Egy-egy szóval, mondattal jelzi is gyakorta. De komolyan számít az olvasói tudat asszociációs mozgására. Nem felejti, hogy ifjú olvasója a film nyelvén cseperedett fel már. Stílusa is a modern prózáé: képszerű és lírai.


F é l m ú l t,  j e l e n

De vajon mivel tartja a könyv mellett Kárpáti azt, aki csupán egy kis magánnyomozásra éhezett? Rafináltan. Félúton sejteti, hogy van kilátása egy másféle rablóhistóriára is. És a könyv végén működésbe lép az agyonhasznált, romantikus regénygépezet: titokzatos temetői fények tűnnek fel, hőseink egy kriptában rablókat sejtenek. Trombitás Ali és a többiek álruhás üldözőkké lesznek. Még kincsről is esik szó! Fényes elégtétel a kamasz olvasónak, hogy a gyerekhősök körözött, igazi rablókat kerítenek kézre. Váltságdíj helyett megjárja a jutalompénz is. Kétségkívül feloldó ez a vég. Helyreáll a világ harmóniája. Trombitás Alinak van oka rá, hogy tiszta szívvel, könnyű lélekkel belefújjon a trombitájába. De valahogy „olcsóbb” ez az epizód, mint minden egyéb addig. Így is igaz azonban, hogy a műfaj és a gyerekek közös szerencséje, hogy a költő Kárpáti Kamil mostanában ifjúsági regényeket is ír. Igazán nem csodálkoznék, ha Trombitás Ali kalandjaiból trilógia kerekednék. A legszívesebben azt súgnám a kiskamasz olvasónak: Folytatása következik. És remélem, ki sem növöd, mire megjelenik.


Kapcsolódó anyagok:


Kárpáti Kamil: Trombitás Ali Trilógia »
Kárpáti Kamil: Kísértet! Kísértet! és más regények »
SZJA 1%!