Könyveink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
A Lehetsz-e még hármasikrek? cí­mű, reprezentatí­v antológia (Stádium Kiadó) a Gérecz Attila-días alkotók eddigi munkásságáról nyújt keresztmetszetet. A tizenkilenc fiatal í­ró, költő nemcsak saját művei tükrében mutatkozik be a kezdetektől napjainkig, hanem a róluk szóló szakirodalomból is í­zelí­tőt nyújt e válogatás. Közülük többen egyéb műfajban, sőt, művészeti ágban is képviseltetik magukat, úgy mint a kritika, vagy épp a fotóművészet.


A Gérecz Attila-dí­jat 1992-ben hozta létre a Stádium Alapítvány elnöke, Kárpáti Kamil, az 1956-os forradalomban huszonhét évesen hősi halált halt költő emlékére. A dí­jat évente harminc év alatti elsőkötetes alkotók nyerhetik el. 2002-től a Gérecz Attila-dí­j állami dí­j, melyet a kulturális minisztertől vehetnek át a szerzők.

 

A Gérecz Attila-dí­jasok (dí­jazásuk időrendjében): Lackfi János, Szakács Eszter, Szentmártoni János, Oravecz Péter, Babarczy Eszter, Grecsó Krisztián, Nagy Cili, Zsávolya Zoltán, Rózsássy Barbara, Kulicz Gábor, Győrffy Ákos, Király Levente, Váradi Péter, Follinus Anna, Falusi Márton, Szlukovényi Katalin, Weiner-Sennyey Tibor, Lanczkor Gábor, Mestyán Ádám.

 

Részlet a kiadó utószavából:

"1991-ben egy kanadai magyar asszony 1000 dolláros ajándékából a Stádium Alapí­tvány nemcsak Gérecz Attila emléktábláját állí­totta fel a Klauzál téren, Rácz Edit szobrászművésznek a költőről készí­tett bronz-portréjával, melyet 1991 októberében avatott fel Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, hanem Kárpáti Kamil megalapí­totta a 30 év alatti első kötetes költők legkiválóbbjainak elismerésére a Gérecz Attila-dí­jat. Névadójának azt az immár örökké 27 évesen maradt költő-barátját választotta, aki noha számos kortársánál előbb megérdemelte volna, életében mégsem juthatott el soha saját első kötetéig, csak a Rákosi-diktatúra tömlöcvilágának legsötétebb bugyraiig, mielőtt 1956 forradalmának hősévé, a költészet és a szabadság mártí­rjává vált. Életét adta hazájáért – de éppen a forradalom és Gérecz Attila halálának 50. évfordulója a rideg bizonyí­ték rá, hogy utókora miután 33 évig sí­rjában felejtette a költészetét is, most a harmadik köztársaságban sem igen vesz róla tudomást. Egyetemes amnéziánknak már-már hideglelősen komikus jelei is most mutatkoznak meg. Az az Írószövetség, amelyik 1956-os forradalmi hagyományaihoz méltón éppen a forradalom és szabadságharc 40. évfordulóján vette fel post mortem tagjai sorába a mártí­rköltőt, további tí­z évig késlekedett kimagasló értékű tagjának emléket állí­tani. Csak most, elkésetten tette meg abban a zenebonában, amibe 1956 nagy forradalmának és szabadságharcának 50. évfordulója is beleveszett.

 

1992 és 2001 között tizenkét ifjú alkotó részesült Gérecz Attila-dí­jban. 2002-ben (nyolc évig tartó tárgyalás után) a NKÖM átvette a dí­jat és a minisztérium középdí­jai közé sorolta. Ma a dí­j fenntartója az Oktatási és Kulturális Minisztérium; évente két első kötetes költőt részesí­t az értékes kitüntetésben. Szemben a 90-es évek elejével, amikor még nem léteztek civil társaságok vagy könyvkiadók, akik irodalmi dí­jak alapí­tásán törték volna a fejüket. Az egész ország másképp látta a rendszerváltás rá váró első, második évtizedét, mint ahogy az bekövetkezett. A Stádium is fölí­velő pályán képzelte a jövőt: a Gérecz-dí­jat kiterjesztette volna a költők mellett az ifjú kritikusokra, és novellistákra, de hamar be kellett látnia, hogy a politika mellett a tehetős réteg is – a felső tí­zezertől a középosztályig – olyan abszolút közönnyel viseltetett az irodalom iránt, hogy jöttek évek, amikor anyagiak hiányában egyetlen Gérecz-dí­j átadására sem nyí­lt lehetőség. Azzal, hogy 2002-ben a kulturális tárca középfokú dí­jai közé emelte a Gérecz-dí­jat, új, a korábbinál stabilabb, kiegyensúlyozottabb - bár korántsem gondmentes - szakasz következett. Az állami fenntartásnak lehetnek – és vannak is – csapdái; de ha abból indulunk ki, hogy a költészet jövőjéről, a holnap kiteljesedő költők sorsáról van szó, az irodalom éppen legelhanyagoltabb, legkevesebb figyelemben részesülő harmadáról-negyedéről, akkor nyomban nyilvánvalóvá válik, hogy amí­g hiányoznak a költészet társadalmi jelentőségét fel- és elismerő egyéni támogatók, mindaddig a költészet újszülöttjeinek az állam tartozik segí­tségükre sietni. Ez történik most. Inkább: most kezd történni. A Gérecz Attila-dí­jasok 2006. évi antológiájában ez a történet tükröződik.
A Kiadó – a szerkesztő nevében is – köszönetet mond mindazoknak az í­róknak, kritikusoknak, irodalomtörténészeknek és í­rásaikat első közlésben közreadó szerkesztőségeknek, akik és amelyek a Gérecz Attila-dí­jasokról készült antológiának e műveket részben vagy egészében másodközlésre átengedték."

SZJA 1%!