Könyveink

8 költő antológiája
(Benyovszky Anita, Iván Ivett, Nagy Cili, Oravecz Péter, Pacziga Andrea, Rózsássy Barbara, Sinkó Kriszta és Szentmártoni János művei)

 

„ Kamaszok, s ha talán-talán már nem azok, még igen ifjan lépnek az Olvasó elé. Életkoruk nem értékhatározó; azért említem, mert e kötet fontos jellemzője. Fontos és ritka....

Ők, nyolcan „sivatagiaknak” vallják magukat, az 1994-es A Sivatag kupolája c. antológia örököseinek – noha valójában csak kettőjük szerepelt benne Oravecz Péter és Szentmártoni János. A többiek az antológia megjelenése után és hatására kapcsolódtak be a munkába....
Mégis én most a Lépcsők a csendbe ifjú hölgyeiről írnék. Szerzőink nagyon fiatal kora mellett az antológia másik fontos és ritka jellemzője a hat lány szereplése. A hat lány részvétele nemcsak ritka, hanem fontos jellemzője is kötetünknek, mert közülük három szinte teljesnek tekinthető első kötettel szerepel! (Nagy Cili, Pacziga Andrea, Iván Ivett).
Közeledik az óra. amikor a költészet túléléséhez nekik, nyolcuknak több közük lehet, mint azoknak, akiknek kapui előtt – nem is olyan régen – még ők áztak-fáztak az ónos esőben a bebocsáttatás vajmi kevés esélyével.” (Részletek Kárpáti Kamil utószavából)

Könyvismertető:
A napjainkban egymást gyakran követő csoportos írói bemutatkozások, a névtelen vagy alig ismert költők, költőjelöltek antológiái közül világítótoronyként emelkedik ki ez a gyűjtemény. Szerkesztője, Kárpáti Kamil, s az általa létrehívott Stádium Kiadó jó néhány éve ad példát arra, hogyan kell politikai okból mellőzött költők életművét méltóan rehabilitálni, gyűjteményes kötetekben hozzáférhetővé tenni (Gérecz Attila, 920582; Béri Géza, 9310078; Füveskert antológia, 9524175; Csillag Tibor, 9607094). Kivételes figyelmet érdemel Kárpáti Kamil irodalomszervező munkája a tekintetben is, miként lehet napjaink értékzavarában, felületes irodalomkritikai viszonyai közt fiatalokkal eredményesen, jó értelemben vett nevelő érzékkel foglalkozni. (Példa volt erre 1993-ban és 1995-ben a Stádium fölfedezettje, Szakács Eszter két kötetének kiadása.) A már címével lényegre tapintó Lépcsők a csendbe antológia nyolc költője közül kettőnek alig egy évvel ezelőtt jelent meg feltűnő gonddal kiadott, a hozzáértők körében szokatlan visszhangot keltett önálló kötete: Oravecz Péter: Mindenség kalitka (9607122); Szentmártoni János: Útszéles magány (9607129). Ők ketten szerepeltek már a kiadó korábbi, A sivatag kupolája (9504129) című 1994-es antológiájában is. Itt közreadott 10, illetve 25 versük ismételten bizonyítja szemléletük eredetiségét, hangjuk kiforrottságát, erejét, jóllehet a két ifjú alig lépte túl a huszadik évet. A szerkesztői koncepció ezúttal éppen azt akarja igazolni, hogy a mostani kiadványban visszafogottabban szerepeltetett két fiatalember már nem kezdő. S tekintve, hogy az utánuk jövő, velük kortárs fiatalok egyedi kötetét nehéz külön-külön kiadni – kiváltképp a lírában koraérett költőnőkét –, merész elhatározással ez a gyűjteményes kötet arra vállalkozik, hogy Oravecz Péter és Szentmártoni János mellett hat (17-21 év közti) költőlány verseit adja közre. Mégpedig úgy, hogy közülük háromnak (Iván Ivettnek, Nagy Cilinek, Pacziga Andreának) egyenként több mint ötven verssel lényegében a teljes elsőkötetnyi bemutatkozás esélyét is megadja. A szerkesztő utószava részletesen, a különféle temperamentumok iránti kellő tapintattal, fejezetenként elemzi a szereplőket, a több mint 40, illetve 20-20 verssel beiktatott Rózsássy Barbarát, Benyovszky Anitát és Sinkó Krisztát is úgy, hogy a – többszöri csoportképen is szemlélhető – pályakezdők egyikének sem kell a másikhoz méretkezve zavarban éreznie magát. A kötet olvasása a sűrű, gyakran kéthasábosra tördelt oldalak miatt fokozott figyelmet kíván. – Az új költői hangokra kíváncsiaknak ritka élményt adhat, már csak a költői szerkesztőműhely folyton érzékelhető bensősége miatt is. Továbbá arra is bizonyságot kaphatunk, amit az utószó egyik mondata így fogalmaz: „Mekkora újjáéledési erő munkál ma is a költészet földerítetlen mélyrétegeiben!” – Könyvtári Intézet