Kritikák

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
Előre kell bocsátanom, hogy ritkán olvasok novellákat, igazából nem is vagyok már tisztában azzal, hogy mik a műfaji követelmények, bár gyanítom, hogy ahhoz képest, amit tanultunk annak idején, ma már kb. minden úgy van, hogy kicsit felrúgják a szabályokat. Kleinheincz Csilláról tudtam, hogy novellákat is ír (sőt a kötet utószavából az is kiderült, hogy költőként indult), de talán nem is olvastam tőle mást csak a fordításait (pl. Pern sárkánylovasai, Peter S. Beagle viseli magán a keze nyomát) meg a regényeit, úgyhogy számomra, mint mondjuk minden újszülöttnek ezek a történetek újdonságként hatottak, holott a legtöbbjük már korábban megjelent különböző nyomtatott és online formában is.

Szóval ilyen kezdetek után teljesen nyitottan álltam a könyvhöz. Bár volt elképzelésem, hogy Csilla vajon miről írhat. Végig urban fantasy dolgokat vártam és kellemesen meglepődtem, hogy nem csak az volt benne. Hanem akadt néhány a fantasyt teljesen nélkülöző, a hétköznapokban játszódó novellája is, amelyekből kiderült, hogy függetlenül attól, hogy Kleinheincz Csilla milyen irányból közelített, ő nem csak a fantasyben van otthon. Tud mesélni és hangulatot teremteni, jellemet rajzolni és kiválóan bánni a szavakkal. Nyomon követve őt a neten az is kiderül, micsoda munka van ebben, még akkor is ha az ember tehetséges. A novellák színvonala persze nem egységes, de egy gyűjteményben elfér mindegyik és igazából nem volt olyan ami ellenszenves lett volna, talán kicsit kevésbé tetszett.

Számomra visszatérő motívuma volt a kötetnek, hogy milyenek vagyunk mi emberek ha érzelmileg valaki más próbál meg közeledni hozzánk, legyen az holló, sellő vagy egy tó. Nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, nem is értjük meg, fel se fogjuk, micsoda szerencsénk van és kicsúszik a kezünk közül ez az ajándék. Vagy éppenséggel túlságosan emberien viselkedünk és tönkretesszük amit kaptunk.  Azt hiszem elmondható, hogy Csilla novellái, még a fantasy elemeket tartalmazó, vagy csak úgy gondoljuk, hogy azokkal operáló meséi igazából érzelmekről szólnak. Csak esetleg a helyzet különleges, amiben találkozunk vele.

Összességében nagyon tetszett a kötet (ami dedikált mert ott voltam a bemutatón , ha csak futólag is), a  végét egy ültő helyemben olvastam el és az utolsó novellától bizony erős szívdobogást kaptam. De azért én még mindig Kleinheincz Csilla újabb regényét várom, remélem hamarosan érkezik az is.

forrás: Olvasónapló

Kapcsolódó anyagok:


Kleinheincz Csilla: Nyulak • Sellők • Viszonyok »
SZJA 1%!