Könyveink

„...imponáló erővel folytatódik benne az, amire 96-ban, 97-ben fölkaptuk a fejünket. Nagy Ciliben fokozódott a veszélytudat az emberi gyors kiürülése, a költészet „trónfosztásának” máris mutatkozó következménye okán, de fokozódott benne az elszántság, a konok szókimondás is..

Az illúzióvesztés mégsem temeti maga alá, ellenkezőleg; mint aki hajótörésben partot ér, az öröm, az emberszeretet és az ima belőle innen tör föl a legmagasabbra.” (Részletek a szerkesztő utószavából)