Könyveink

Szélborzolt Istenérvek

Bevezető Ország László fotóihoz

Mint megannyi túlszabályozott, széles folyómeder vagy kivasalt ágbogak, egyre sűrűbben hálózzák be világunkat a mattszürke műutak. Érzékeny kamerákkal felszerelt, szorgos autók róják évek óta a sávokat, hogy rögzítsék a benépesült világ érhálózatát, részletgazdagon. Hiperrealista térképrajzolók. Lélektelenek és pontosak. És alighogy elvégezték a feladatukat, indulhatnak is megint neki, elvégre képtelenek követni a betonból lett labirintusok ütemes átépítéseit. Ország Lászlót kevésbé köti le a csúcsforgalom. Elkápráztatják viszont a zajlás színei. A formák tánca ejti ámulatba, meg az örök visszatérés ősöktől örökölt mítosza. Így aztán a milliárd pixel által – mégis homályosan – feldolgozott világtól messzire fotóz, az úton levő vadon nyomába ered inkább ehelyett. Hagyja elveszni magát, hogy megtaláljon nekünk valami elfeledettnek hittet és fontosat.

Ország Lászlót az alakulás nyűgözi le. Ahogy a szellő árpatáblák hajába túr, vagy a jégzajlásban pikkelyszerű szilánkokra tört tótükör. Figyeli, ahogy idomokat gyűr az elszáradt nádba a szél, hallja a hantokba íródó, kibetűzhetetlen dallamot és olvassa a halk haikukat, amiket a nyírfaágak közé suttogtak a koranyári napsugarak.

Magukra hagyott társulásokra fókuszál, témája az ember nem járta táj melankóliája, pompája és poétikuma. Elíziumi mezőkön kószál és Tartarosz vad zanócásaiban kóborol. Kiskamasz nyírfaligetekről készít csoportképeket, de szemünk elé tárja a lusta magányt is, amelyben kiszáradt folyómedrekkel osztoznak köddé vált árterek. Az ébredés utáni, vagy feküdni készülő, összekócolt növényzet az, amit megmutat. Egyszer száz száraz gally kornyadását lesi, máskor azt dokumentálja, ahogy tucatnyi vastag, tanácstalan ág kanyarogva tör magának csapást. Lencsevégre kapja, amint a kíváncsi, éhes, kreatív természet improvizál. De semmi hivalkodás nincs a képein. Megfagyott hullámzás, és tengermélyek csendje inkább ehelyett.

Testek nélküli Laokoón-csoportot, subába bújt szellemalakot, sündisznó tüskéit vagy elkorhadt ősállatokat is bele lehet képzelni Ország László bozótjaiba, víz vájta hasadékai pedig egy kontinensnyi bálna bőrére hasonlítanak. Sekély pocsolyák kráterei vagy lágy virágszirmok parcellázzák, kedveszegett kanálisok szeletelik lakatlan telepeit. Kompozícióin elvétve fordulnak csak elő – mint elaggott homokzsák-implantátumok, vagy a halászhálók nedves páncélingjei – valami emberinek a nyomai. A formáknál is fontosabb azonban képein a cserjék göcsörtjei között bukdácsoló fény. A láthatatlan láttató. A fölülről jött, a mindent átható, ami lebeg, és feltár az objektív lencséje előtt szinte minden létező árnyalatot.

Alázat és áhítat tetszik át Ország László képein. Teljes odafordulás. És mint az óceán, fotói időtlenek. Mintha bolygók formákba szédülésének makettjei lennének rajtuk a lápok, a behavazott tómedrek átfázott hullámai pedig teremtéstani vázlatok. Az idők elejére röpítő kozmosz-metonímiák. Hullt levelekből, száraz aljnövényzetből meg pókhálóból szobrokat formál az agyunk, ha lapozgatjuk a felvételeket, de moha lepte sztúpákat, kidőlt pilléreket is megfigyelhetünk, a természet lelkigyakorlatos házait. És az elcsodálkozó, sztoikus alkotó a tájjal együtt meditál. Kattint, aztán arcán bölcs, szelíd mosollyal a végeset zárójelbe teszi. Rátalálásában megpihen kicsit, aztán kezdi újra a semmibe tartó zarándokútjait – épp, mint az általa megörökített vegetáció.

Ország László fotói felidézik bennünk Ország Lili komor útvesztőit vagy Reigl Judit kalligráfiáit, de eszünkbe jutnak róluk Cy Twombly vibráló rajzai is, mint képzőművészeti analógia. Mindezeknél lényegesebb viszont talán, hogy a teremtett világunk arcképének apró mozaikkockái kerültek ennek a könyvnek a lapjaira.

Az albumban lehalkított, fénybe öltözött, képpé szelídült dzsesszdalokat találhatunk, amelyek megsejteni segítenek a primitív ember katarzisát. A keletkezéshez vezetnek bennünket vissza. Megismerhetjük belőlük egy tőlünk távol került térség mindennapjait. Amiket látunk, azok mind az ég és a föld közötti buja és bánatos hierogámia közvetett bizonyítékai. És meglehet az is, hogy szélborzolta Istenérv valahány, kötetbe került fotográfia.

Vass Norbert