Kritikák

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Az olyan művek, mint Kárpáti Kamil új verseskönyve, kiválóan alkalmasak arra, hogy a szokásosnál tágabb, filozofikusabb szempontok felvetésére sarkalljanak bennünket. Minden íróművész, aki kezdettől fogva elégtelennek érzi a tisztán naturális előadásmódot, s akár ösztönösen, akár tudatosan elveti a pusztán testi érzékeinkkel felfogható valóság eléggé szűkös, szegényes és untig elhasznált gondolati és formakincsét, csaknem mindig két irányban tájékozódik s ezek: magasság és mélység.

…Kárpáti Kamil, ez nem lehet vitás, költészetének magas erkölcsi-szellemi kvalitásai ellenére inkább a mélységek elemibb erejű vonzásának engedelmeskedik. A legjobb és legkorszerűbb költők egyike, akit közelben-távolban elérhetünk. Megdöbbentő, mi mindent tud. Kötetében nincs egyetlen rossz vagy gyönge vers sem, középszerű is csak néhány; legtöbbje sikerrel közelíti meg, vagy éppen el is éri azt a maximumot, amire emberi szó és költői képalkotás tudomásunk szerint egyáltalán eljuthat. Ez utóbbiak úgy járhatók keresztül-kasul, mint egy elvarázsolt erdő, vagy még inkább távoli és kincses szigetek tengerhabból, gyöngyből és napsugárból született kápráztató sora.

…ide kívánkozik az utolsó ciklus és egyúttal vers címe: A tenger felől . Mert valóban innen, minden mélység kezdettől fogva emlegetett, örök szimbólumából, a tengerből és a tenger mellől – az ő esetében a klasszikus kor előtti, meseszerűségében időn kívüli pelaszg-görögség csillogó víz-mosta, kükládikus tájairól indul el leggyakrabban, különösen a kötet záró ciklusában, ezekben a közeli beteljesülés boldogító ígéretében fogant versekben egyenesen haza, hol a „szerelem-királynő Afrika-rombusza” várja. Mi tagadás, még nála is ritka percekről van szó, de akkor aztán mindent magába mos és megdicsőít a jól megérdemelt siker gyönyörűsége. Kozmikus szélben és tűzben lobogó, paradicsomi fennsíkokra jut ilyenkor – ormokat kellene inkább mondanunk, mert messziről annak látszanak, de a legparányibb ponton is felfakadhat és kivirulhat a mélység biztató mosolya.

…A megváltást szomjazó Énnek, a hazáját veszetett személyiségnek szükségszerű kiegészítője itt nem a világ, hanem a Te. A költő, ha valóban az, mindig az egészet akarja, de alkatától és sorsától függ, kiben vagy miben találja meg. Ez a költő kifogyhatatlan a mindenségben és a számára rendelt női társban örvénylő erotikának eksztátikus dicséretében. A szerelmi érzelmi-lelki mozzanatai már-már az öntagadó irónia válságos helyzetébe sodródnak, de végül felszabadult kacajjal csatlakoznak az érzékek görög kórusához. Ez az erotikus jelzés felbukkan már a legkorábbi kezdetekre utaló, kisfiú-korban elültetett versekben is, hogy szüntelenül kifelé nőve önnön belsejéből, mint pálma, végül beborítsa a költő teljes egét.

…Kárpáti Kamil versei nem könnyű olvasmányok. De nem is lehetnek azok. A külső és belső tapasztalás, komplikált látása, sűrítő szenvedélye, bonyolult, sokszor többféleképpen is értelmezhető sejtelmes utalásai túlságosan távoli, vagy nagyon is közeli dolgokra – mindez nem kis mértékben nehezíti meg a helyes és értő közeledést műveihez. S ezek a súlyos, ezer termű épületek mégis lebegnek valami sugaras közegben: falaik átlátszók, fénnyel itatottak s egyetlen karcolást sem fedezhetünk fel rajtuk.

…Az összeszűkülő és fenyegetően ágaskodó lét szorításában megjelennek az ilyen sorok: „Meredek kanyarban lesben áll a rosszposztó tenger, / szíve szakadékát hullámtornyok gyémántzsabójába rejti.”

Az egész könyv egyik csúcsteljesítménye a Ballada a társunkhoz készülés órájáról . Ebbe mindenestül beleszabadul a mélység világa s méghozzá legdémonibb arculatával: felkavarodik a teljes egzisztencia, s forgó-hánytorgó öbleiben, irtózatos kísértetjárás közepette, élet-halál-harcát vívja a szépség és a bűn. A vers záró víziója a legnagyobb költők maradandó teljesítményeihez is méltó. Milyen mélységekbe nyúlik annak intuíciója, aki – ez alkalommal szemmel láthatóan minden tudatos készülődés vagy előtanulmány nélkül – ilyen gondolattársításra képes: „ékszerszelence-testű társam még meg sem született, / de mintha bal oldalam szólt volna át a jobbhoz, kiszólt belőlem…” Vagy a „Holdrepülésben” Öledbe hajlik az otthon / mint virág a fal mögötti tőről ”. De ilyen sorokat bármely verséből idézhetnék. Villámmá reped a semmibe vetett vágy , mondja: lehetne szebben, meghökkentőbben és tömörebben? A mitologémává burjánzott Gitta vállából kiáll az üldöző holdsugár, mint / ezernyi dárdaszál . Elejétől végig idéznünk kellene a „Fölöttünk ezüstöntő műhely”, az „Ölelés”, a Tenger felől” című verseket is. Meg a „Párkák”-at, talán legelőször. Mert mintha ebben kísérelné meg s érné el a legtöbbet. Modern és görög, tündérien elvarázsolt és nevettetően józan egyszerre. Mítosszá kerekülő jelkép-sorozata: „Tenger”, „ló”, „férgek fehér rózsája”, „tücskök göröngyei”, s a többi újrateremti mindazt, amiről azt hittük, egy rég eltűnt, zseniális nép tulajdona volt csupán. De a Párkákról csak ő mondhatja ezt: megsárgult, öreg mosolyukba öltözötten / szétszakadoznak szemed előtt, mint sziklákon a tajték . S a feloldó sorokat a végén: egyesegyedül van az álom – / hisz én is álmodom föléd borulva, mikor kinyílsz / e tengerre vetett ágyon .

…Stílusának és nyelvének jellemző jegyei már az idézetekből is kiviláglanak. A látomásos alap s a pontos, szinte mérnöki munka együtteséből támad képeinek és képsorainak a legnagyobb nehézségeket is legyőző koncentráltsága. Mindenben, ami a mesterséget illeti, nagyon tudatos. Hol magasabban repül, hol alacsonyabban, de tévedni nem téved soha. Képeinek nyelvi elemeit szemünk láttára illeszti össze. Nem idegenkedik a hosszú, többszörös összetételektől. Ebben is van valami görögös, ahogy a hellén oszlopsorok rendje soha nem válik unalmassá. Ilyen a görög templom, mely részeiben csupa mértan, de oszlopközein fény és elragadtatás bujkál.

Rajnai László kritikája 1971-ből



Kapcsolódó anyagok:


Kapcsos könyv Kárpáti Kamilnak – Holdudvar könyvek »
SZJA 1%!