Könyveink

Koppány Zsolt, aki (mint írja) Barbarát „Pilinszky mikroszkópján át nézi”, Pilinszky egyik strófájával állítja elénk: „Félelmetesen maga van, / a pórusait látni, / mindene olyan óriás, / mindene oly parányi.” Nyilván Babitsból, A lírikus epilógjából a kellõ tanulságot levonva Rózsássy Barbara én-versei kapcsán fölteszi a kérdést: „Csak nem a korról mesél a költõ? Csak nem így élünk valamennyien? Az vesse költõnkre az elsõ követ, aki nem érzett így sohasem. És nem csak múlt idõben.” Olvasója jól érzékelhette éppen Koppány kitûnõ idézési technikája révén, hogy milyen érett költészettel foglalkozik, de külön is megjegyzi: „Csikóhang egy szál se” és nyomatékosítja: „Kisujjban a mesterség.”

Ezt hangsúlyozza az Új Könyvek anoním kritikusa is: „Az elsõ kötetes költõnõ feltûnõen tiszta, áttetszõ, egyben kristályosra csiszolt, a szó hagyományos jelentésében vett poezist mûvel. Érzékelhetõen nem a tapasztalati mondandóra, az életes üzenetre, a befogadott és földolgozott élményre helyezi hangsúlyát, hanem a teremtés aktusára: a vers pontosan megtervezett születésére (...) Mesterfokon iskolázik poetikából s bravúros könnyedséggel bánik a verskomponáló elemekkel, szinte minden hangfekvésben, stílusban, modorban, irályban jártasnak és meggyõzõnek mutatkozik. (...) A tanultság, a kiváló érzék, a tehetség biztos jelét adja; muzikalitás, képalkotás, gondolatritmus és hanghatás szinte tobzódik ábrázolataiban.”