Könyveink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
A jó nevű színházi rendező, Joákim, túl a hetvenedik évén megözvegyülvén számot akar vetni életével, s minthogy a divatos színházi trend sincs igazán ínyére, meg aztán a hajdani lelkessége is jócskán alább hagyott, elhatározza, hogy visszavonul. Eladja pesti lakását, és a Mecsek egyik eldugott falujában, ahová hét kilométernyi erdei út vezet csupán, vesz egy parasztházat, s oda költözik. A faluból nem vezet út sehová, és ezt mintegy a sorsa jelképének is érzi.

Kevés ház és még kevesebb lakos van a hegyek közti településen, ahol hajdan üveghutások éltek, de azért akadnak jó szomszédok, barátokra is szert tesz, noha magányra vágyik. Könyveivel régi rendezései példányaival él együtt, megelégedetten, csendre vágyva.

Házasságok, szerelmek és tragédiák terhét hozta magával, szeretne magyarázatot találni rá, hogy minden jó szándékú igyekezete ellenére is hol és hogyan rontotta el a dolgokat, ha nem is az életét.

Úgy intézte, hogy ne tudjanak hollétéről, egy nap mégis felkeresi egy fiatal újságírónő, hogy interjút készítsen vele. Nem akar kötélnek állni, de a lány annyira rokonszenves, hogy végül beadja a derekát. Együtt töltik a napot, és Joákimban felébred látogatója iránt az a rég nem tapasztalt érzés, ami a szerelemre lobbanás első jele. De felméri a köztük lévő korkülönbséget. Mégis, amikor megjelenik az interjú, márpedig Joákim csodálatára nagyon alapos, az ő egész munkásságát jól ismerő cikk, arra kell gondolnia, hogy a lánynak sem volt közömbös a találkozás.

Csakhamar kiderül a kölcsönös vonzalom. Joákim új erőre kap a szerelemben, Sára hozzá költözik, a faluból jár be Joákim autóján a megyeszékhelyen lévő szerkesztőségbe, élnek, utaznak, Párizsban elmélyül a szerelmük, és a színháznak jóformán végleg hátat fordító férfit Sára rajongása lassan visszavezeti a munkába,  a város színházában kap lehetőséget egy Gorkij dráma, a Nyaralók megrendezésére. A férfi, aki öregedni jött a faluba, egyre inkább meghazudtolja életkorát. És amikor Sárában megfogan gyermekük, és Joákim a szülőszobában magához öleli a kicsit, a bibliai Ábrahám jut eszébe, akinek vénségére, hogy Isten szövetséget kössön általa, Sárája fiút szült. A szövetségre gondol ő is, az élettel kötött szövetségre, ami még sok időre kötelezi.
Címkék: Próza
SZJA 1%!