Kritikák

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Szent Pál nyilvánvalóan, ezért a cím. Mégsem ilyen egyszerű. Az Apostolok Cselekedetei szerint Szent Pál Máltán („Melita”) szenvedett hajótörést, a korábban, előző térítő útjain érintett görög szigetek ezért nem igazán számítanak az ő szigetei közé. Persze, az Újszövetségi Szentírás „Melité” szava egyes, agyafúrt Biblia-magyarázók szerint nem is Málta, hanem az Adriai tenger „Melité” nevű szigete, ma, későbbi dalmáciai Meleda, horvátul Mljet. Ez viszont legkevésbé sem akadályozta és akadályozza – amennyire tudom – Korfu, azaz Kerkyra görög szigetének lakóit abban, hogy ne vallják – hitbuzgalmi és idegenforgalmi okokból – azt, hogy Szent Pál, római fogságába vezető hajóútja során, a Kréta szigetének déli partján kitört vihar hatására Korfu (és nem Málta) partjainál szenvedett hajótörést, azután pedig e sziget pogány lakosait térítette a keresztény hitre. Tehát – az olvasó feltételezése szerint – Szakonyi Károly novella-ciklusának a címe Korfura, illetve a mellette fekvő kisebb szigetekre utal.

A kötet élén álló két mottó közül az első az Apostoltól való. A halálról, avagy a halálnál is veszedelmesebb ítéletről szól, Isten kiszámíthatatlan megjelenéséről. A második pedig Borges-idézet, a képzelet szabadságát követeli, amely nélkül az irodalom meghal, újságírássá züllik. Szakonyi Károly ezzel a két idézettel megteremti a csoda és a tragikum légkörét, mint az elkövetkező novella-ciklus természetes közegét. Halálról, szerelemről, hűségről, önfeláldozásról, bűnhődésről mesél; van persze lélektani alátámasztásuk is e történeteknek, a régebbi múlt és a közelebbi történelem árnyai is feltűnnek, a hajdani velencei uralomtól a második világháború vagy az utána lezajlott görög polgárháború eseményeiig, egy-egy utalás erejéig a mai fogyasztói társadalom turista-biznisze is keretezi a históriákat, ám mindez nem lényeges: Szent Pál szigetein ma is az ősi, patriarchális világ törvényei érvényesek, az ortodox népi vallásosság szabályai határozzák meg az életet, a novellák szereplőinek viselkedését. Lebírhatatlan erővel hat ez a kódex, jellemző, hogy az egyik elbeszélésben a féltékenységből verekedő férfi még a bíróság előtt is Szent Pállal érvel és védi a maga igazát. Ám ez a kereszténység olyan, mintha az Apostol csak tegnap kezdte volna meg térítő munkáját és még nem járt volna teljes sikerrel: a pogányság még erős és az új tanítás mögött egyszerre csak kibukkan az ősi élet- és gondolkodásforma, a görög mítosz.

Az író többféle módon kísérletezik a mítosz újrateremtésével. Van, amikor a kultúrhistória a régészet utalásrendszerét használja: a Krétára vetődött, régészet iránt érdeklődő diáklányban a szépséges bikafej-szobor ébreszti fel a hajdani bűvös szörny szenvedélyét, Pasiphae szerelmének árnyát. Máskor a folklór szabályai szerint olvad egymásba pogány és keresztény elem, mint A Háromszikla legendájában Perszeusz-mítosz és a remetekápolna-hagyomány. Ez utóbbi eljárást igazolja egyébként a görög folklór is, ahol a népmesékben tündérekké vagy boszorkányokká változtak az ősi istennők, vagy tengerésszé az Alvilág révésze.

Az olasz címet viseli az a történet, ahol az író legközelebb engedi az olvasót arspoeticájának titkaihoz. Művésznovella, kettős értelemben is; a fiatal festő otthagyja az Örökvárost és műtermét, hite megrendült tehetségében és művészete céljaiban; az áldott ősi földön, a görög varázs-szigeten viszont rálel újra az alkotás értelmére, megleli álmai modelljét, aki viszont maga is művész. Zene és festészet ölelkezik a végre elkészült remekművön, amellyel már vissza lehet térni a világba. Görögország újra megtermékenyítette Itália szellemét, mint egykor, az ókorban.

Szakonyi Károly görög novelláit az életműben az előbbi elbeszélés segítségével lehet elhelyezni. Az író ugyanúgy a megszokás, az ismert, sőt túlságosan ismert hazai színhelyek és alapok elől menekülve keresett, a fantáziát fölszabadító „exotikus” teret és a hazai, az ismert történelmet ólomsúllyal ránk mérő idő helyett archaikus, örök, időtlen időt. Egy régebbi novellájában Granada volt a varázstáj, most – sokkal kidolgozottabban és megszerkesztettebben – a korfui szigetvilág, mitikus és ókeresztény embereivel, tájaival, törvényeivel, szenvedélyeivel, tér és idő unott szokványát állandóan megkérdőjelező apokalipszisával. Apokalipszist mondok, ha János apostol nem is jelenik meg, mert a görög szó a rejtett valóság feltárását jelenti és a mottóul választott Szent Pál idézet is azt hangsúlyozza, hogy az igazság, azaz Isten eljövetele hirtelen, villámcsapásszerű, kinyilatkoztatás, tér és idő kulisszáit egyszerre csak félretolja.

Mégis, ezeket a téren és időn kívüli történeteket olvasva, gazdagabb tudással vérteződünk fel Szakonyi Károly hazai színhelyén játszódó novella-világának megértéséhez. Hiszen szerelem és halál, önérzet és sértődöttség, makacs ragaszkodás és hirtelen felmosolygó irgalom jellemzi a Budapesten, a Balaton partján, az Ikva mellett vagy a pilisi erdőben játszódó történeteket is. Egy eltűnőben lévő kultúra védekezik ezekben a novellákban is egy színtelen barbárság ellen. Elbeszéléseiben és drámáiban akkor is jézusi non-konformizmus a mértéke nagyságnak és kicsinységnek, ha nem is tűnik fel okvetlenül a Mester alakja, ha nem is halljuk apostoli szavát.

De hát nincs ebben semmi csodálatos. Jókai Peruja, vagy Atlantisza is Magyarország, Krúdy Szindbádjának tengerei is.

Szakonyi Károly jóvoltából mostantól irodalmunk álom-Magyarországához csatolhattuk Szent Pál szigeteit is.



Kapcsolódó anyagok:


Szakonyi Károly: Pál apostol szigetei »
SZJA 1%!