Könyveink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Gí bevezetője:

 

 

Vers és Kép címmel új sorozatot indítunk útjára. 2002-ben megjelent antológiánk óta (Nyárdélutáni Hold Rómában - versek és Gí fotói Itáliáról) már egy tucat albumot, könyvet jelentettünk meg hasonló tematikával.
A Stádium Kiadó Vers és Kép sorozatának első könyve Kárpáti Kamil Egy présház vörös borában tükröződve c. verse a fotóimmal. Hamarosan követi majd a Levél egy fiatal püspökhöz, majd A Szerelem lehetőségei c. versciklus. Reménykedünk, hogy fiatal alkotóink is kedvet kapnak a közös repüléshez, s a folytatás nem marad el.
Tudjuk: merész vállalkozás, mert egy olyan korban ragaszkodunk mániákusan a vers és kép szoros kötelékéhez, amikor sem a versnek, sem a képnek (legalábbis e könyvben látható formájában) nincs kereslete. Mi, a költészet iránt elkötelezettek azonban nem tehetünk mást: újabb és újabb kísérletet teszünk a költészet vizuális élményként való megjelenítésére. Mert hisszük: a vers a képpel szorosan összefonódva hatni kezd, hívó szóvá, olvashatóvá válik. S akkor egyszerre kiderül, hogy versek nélkül szürke a világ, kell hogy lelkünk napi szükséglete legyen olvasásuk. Költőnk írja (Énekszó a végén noah-noah párbeszéddel c. versében):

 

 

„Az íráshoz fény kell.

 

- Kőnek csak annyi maradtam,
amennyi egy forrás vízköpője -
szólok hozzád, mert éneked szezámja megnyit.

 

- Fémnek csak annyi - mondod -,
amennyi egy kürt fúvókája.

 

- Testnek csak annyi,
hogy rákuporodva a lélek

 

elvégezhesse szükségletét,
a szerelmet és az álmot - hallom,

 

s maga a Költészet ad
szavaidhoz saját zenét.

 

 

A vers az a földöntúli (isteni) erő, mely képes bennünket fölemelni a földtől, lebegtet, mindenfajta kábítószer nélkül juthatunk el abba a világba (a költészet világába), mely tisztábbá, szebbé, elviselhetőbbé, érthetőbbé teszi az élet nyomorúságos, szennyes, elviselhetetlen, érthetetlen mindennapjait. Mert az igazi költészet segítségével, kicsit föntebbről: rálátunk. Ez a költészet pedig úgy ismerhető fel, hogy minderre a csodára képes.
„...a vers hang, kép és szerkezet; lélekkép - életkép (persze nem a zsáner értelmében). Minden más a filozófiától a tudományágakig, a mitológiától az ideológiákig csupán rakomány a hajón. A hajó a költészet, az utas az ember. A két pozíció fölcserélhetetlen.", írta témánkról egyik levelében Kárpáti Kamil.

 

 

Gyermekkorom csodálatos színtere a Tolna megyei dombokra épült kis település, Hőgyész, az Egy présház vörös borában tükröződve mitológiai helyszíne. A másik: Itáliánk Rómája, mely évtizedek során megadta magát, s otthonunkká vált), Firenzéje (toszkán egével, ciprusaival, Arno-hídjaival, a San Miniato al Monte- templomával) és Velencéje (ahol lagúnáinak egyedülálló, fény-víz-alkotta tükröződéseiben felismertem magamat és törekvéseimet).
A vers (és természet) iránti rajongásomat mutatják e képek. Remélem, úgy hatnak majd az olvasóra Kárpáti Kamil verssorai és közéjük illesztett fotóim, mint a visszhang: adják egymásnak a labdát, egyik a másikat erősíti, hol a lágy selyem érintésével, hol a mély kút öblösödő hangjával, hol a szférák zenéjével, hol a pokol bugyraival, de mindenképpen azzal, hogy mély hatással van arra, aki nézi, olvassa.

 

Címkék: vers, album
SZJA 1%!