Könyveink

Bókkon Gábor (1954-1990) tragikusan hamar ment el közülünk. „Huszonhat éves vagyok – írta magáról 1982-ben – , Soroksáron élek. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola ütő-főtanszékén végeztem... Jelenleg szabadúszó (szabadfuldokló) vagyok. 1974 óta publikálok. Nem akarok többet leírni... Nem tudom magam bemutatni... Remélhetőleg – szerencsés esetben – a verseim bemutatnak.”

„Zenei kulturáltságú költői intelligencia tájékozódik itt a világról és a maga dolgáról. A szabadvers látszólag legspontánabb ágazódásában is tudatosság, jártasság, gyakorlottság jelent fedezetet. Nagyszerű értékjelző vonása Bókkon költészetének, hogy a tradíciót nem kiégetni akarja magából, hanem megújítani. Azaz: ott élni vele és akkor, ahol és amikor az szükséges. Nem dísze tehát, nem kosztüm a múlt (költészete), nem idézet a sajgó szó helyett, nem a könnyebbik megoldás. Nem művégtag, hanem szerves alkateleme a Bókkon-vers egészének.” (Részlet a könyv utószavából)

Kapcsolódó anyagok:

Rózsássy Barbara: „Elakadt vonat a feltámadás” »