Könyveink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
Kárpáti Kamil költői életműve olyan hatalmas (közelíti Ady Endre verstermését), hogy a rohanó világban percekre szétszabdalt időnkben képtelenek vagyunk elmerülni benne. Ezért a kiadó most már sorozatszerűen kiragad egy-egy kisebb rendszert az életműből, s így tárja a nyilvánosság elé, reménykedve, hogy közelebb kerülhetnek Kárpáti Kamil versei a verstelen mai világ még föllelhető versolvasóihoz. Ebben (mint már annyiszor) Gí sajátságos, csak rá jellemező művészetével (ezúttal legfőképpen velencei, de római és balatoni) fotóival is segítségére lesz a költészet és művészetek kedvelőinek. A noah-noah ember (mely Gauguin elvonultságából és érzéki világszemléletéből: noa-noajából született, s eljutunk vele, benne a mai ember tudatállapotáig), korunk, az egyes emberek irdatlan, föloldhatatlannak tűnő magányáról szól. De ezek a versek ezen a „globális” magányon belül kialakítható teljes életre mutatnak példát. Arra, hogy valami megszűnik, eltűnik az életünkből, de ugyanakkor el is kezdődik valami új.

Szakolczay Lajos irodalomtörténész írta 7 éve, az akkor 80 éves Kárpátiról:

(…) És akkor még a Gauguinra egy kissé ráütő, de tőle független ezerarcú noah-noáhról – amely törvény, tudás, a kicsiséget a nagyságba emelő „világnézet”, önkifejezés, tehetetlenség, tudatállapot vagy épp töprengő némaság a „sárkányfog vetemény” láttán – nem is beszéltem. Két arcát, mert lexikon is íródott, a kérdező Az, ami – „Miből lett a noah-noah? / A költőből lett Harlekin. / A nők már dobják Harlekint? / Rájött, hogy ő noah-noah” – és a Kín-rím őrzi. Ez utóbbi emígy: „A noah-noah az: ami. / Az eltévedt lovas hagyta erdőn. / Mózesnek a csipkebokor lángolt. / Neki Hirosima, Nagasaki. // S hogy valahol utat tévesztettünk? / Nem ’48-ban – még Etelközben. / Ó, de még inkább: azóta mindig. / (Tréfás /?!/ történetünk betelt közben.”
(Magyar Napló, 2009. május)


Kapcsolódó anyagok:


Kárpáti Kamil: Gí fotóiról »
Címkék: Vers, Album
SZJA 1%!