Könyveink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Válogatás Gí fotóiból »



A könyv bevezetője


A magyar költőfejedelem, Ady Endre Nyárdélutáni Hold Rómában c. verse érzelmektől átfűtve fordul lírai szerelmének tárgyához, a városhoz: „te szép, te bölcs, te örök” – írja. Úgy hiszem, e három jelző boldog szintézisében Ady sikerülten összegzi napjaink Rómájának legjellemzőbb karaktereit.

Mert Róma kétségtelenül szép: azzá teszi a hely, ahol emelkedik, mely egyszerre bájos és fenséges, azzá teszi nagyszabású műemlékeinek ragyogása, s a benne őrzött kivételes alkotások. És épp ugyanígy bölcs is: ahogy kitartó türelmet, mértéket tükröz. Oly sok időbe telt, míg Róma és a rómaiak hírnévre tettek szert a világban, ellenállva a hanyatlásnak, háborúk, idegenek inváziói közepette, legyőzve a legnehezebb akadályokat, melyek megnehezítették a történelem által kitűzött nagy célok elérését. S végül Róma: örök, mert örök értékeken alapszik, mint a szigorúan logikus következetesség, a rend és a kiegyensúlyozottság, melyek naggyá tették a nevét viselő kultúrát, mint a keresztény üzenet értékei, melyek megszilárdításában és kiterjesztésében közreműködött, az új, egyetemes békét hirdetve.

Vagy tán nem úgy tartja a mondás, hogy ha Róma véget ér, véget ér a világ?

Sok évszázad alatt Rómát gyakorta érték megpróbáltatások, de sosem volt leigázott; érintetlenül őrizte vonzerejét és titkát: különleges atmoszféráját üdeség és ugyanakkor egyfajta szkepticizmus járja át – mintha a „caput mundi” állapottal nem járna együtt annak szükségszerű, folytonos bizonygatása –, nagy adag józanész és csipetnyi tolerancia társult ehhez, még az efféle erények gyakorlásának kevéssé kedvező időkben is.

Számos, rövidebb vagy hosszabb időre ide látogató utazó és művész próbálta megragadni lényegét, rejtett mértanát. Hosszú lenne felsorolni mindnyájukat, még ha csupán a legfontosabbakat vennénk is számba. Az utazók, írók, költők lajstromában fontos helyet foglalnak el a magyarok. Már idéztem Adyt, de megtoldhatnám Babitscsal, Kosztolányival, Máraival, Kárpátival (aki Gínek nemcsak útitársa, de társa az életben is, s akitől e kötetben számos római ihletésű verset olvashatunk). S persze ne feledkezzünk meg a fotósokról (tudnivaló, hogy a fotózás művészete mennyire rokon a magyarok sokoldalú tehetségével), akik szintén igyekeztek megjeleníteni Rómát képekben, helyenként klasszikus, másutt kevésbé megszokott alkotásokban, de mindig gazdag intelligenciáról, mély érzelemvilágról téve tanúbizonyságot.

Magyarország barátjaként kivételesen boldognak és megtiszteltnek érzem most magam, hogy bemutathatom a „sötétkamra” kiváló, érzékeny magyar művészét, aki határtalanul szereti Itáliát, amit keresztbe-kasul többször beutazott. Lőkös Margit, művésznevén Gí, több, a „Szép Országnak” dedikált értékes fotógyűjtemény után – csupán három éve jelent meg elbűvölő albuma Velencéről – visszatért Rómába (a városba, amit ő és Kárpáti Kamil öröktől fogva szeretnek), hogy megajándékozzon minket legújabb képeivel, melyek értelmünkhöz és szívünkhöz egyaránt szólnak. Egyetlen kattintás itt magába zárja a szökevény pillanatot: szépségre szomjasan, vágyódva múlt idők nagy kultúráinak, örök értékeinek feltárására. Mindaz, amit Róma az utazónak nyújthat, aki talán épp első alkalommal látogatja meg, hogy felkutassa csodálatos kincseit, e vonzó és mélyen személyes hangú könyvben megtalálható.

Rómát már sok-sok alkalommal „elmesélték”, leg­inkább képekben. Mégis képes mindig megújulni, mindig más, miként új és más annak pillantása is, akinek szemébe (a fényképezőgép objektívjébe) beleivódnak az őt körülvevő látomások. Gínek sikerült a nehéz feladat: ábrázolása újszerű, szokatlan; a helyszínek (legyenek bár a klasszikus, vagy az azt követő századok, esetleg napjaink Rómájának képei) úgy tűnnek fel előttünk, mintha csak első alkalommal fotózták volna őket, pedig meglehet, már jól ismerjük, s talán tényleg láttuk is mindet, ezer meg ezer alkalommal. Egyfajta csodában lehet itt részünk, melyet csakis az vihet végbe, aki nagy tehetséggel áldatott meg, biztos technikával rendelkezik, de legfőképpen különös érzékenységgel és szeretettel viseltetik művészetének tárgya iránt.

Még az is, aki – mint jómagam – életének nagy részét Rómában töltötte, jól ismeri, és minden ízében szereti a várost, megdöbbenve fedezi fel a szeretetet, mondhatnám az alázatot, amivel Gí közelít e világhoz. Kifinomult, mély, semmihez sem hasonlítható varázsú képei által megadatott nekem, hogy lássam, amint Ady és sok más irodalmár, művész szép, bölcs, örök Rómája új fényben tündököl – szemünk örömére s szívünk megelégedésére.

Paolo Guido Spinelli



Paolo Guido Spinelli
Itália magyarországi nagykövete 2004-2008 között
Címkék: Album, Vers
SZJA 1%!