Kritikák

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
„Ha költő ír regényt másképp kell olvasnunk. Történet helyett sorsokat, mondatok helyett képeket, közlések helyett gondolattársításokat. Kárpáti Kamil könyve sem sorolható be a hagyományosan értelmezett regényműfajba. Akinek a vers az anyanyelve, annak prózájában is a látomásosság a meghatározó. Az elmondani kívánt üzenethordozója nem a történet, hanem a képsor. Gyönyörű, érzékletes, szimbolikus, egyéni képsorok.

Ha azt mondjuk Kárpáti Kamil művéről, hogy szokatlan, abszurd, allegorikus, mágikus, akkor olyan jellemzőit írjuk le, amelyek a „valami megnevezhetetlen más” kategóriájába sorolják be a regényt. De melyik műalkotás nem akar tudatosan különbözni a megszokottól? Ha azt írjuk le Kárpáti Kamil könyvéről, hogy szürreális képekkel fogalmaz, s szereplőinek kapcsolatát vétkek, szorongások deformálják, akkor nem kérdezhetünk-e vissza? Van-e szürreálisabb a recski börtönnél? Tud-e Duchamp annál torzabb emberfajzatot alkotni, mint azok a börtönőrök, akik röhögve, a költő szeme láttára elégetik verseit?

Ha azt közöljük Kárpáti Kamil regényéről, hogy leplezetlen erotikája zavarbahozó, akkor nem kellene-e azt is mondanunk, hogy az irodalom nem prűd? Gondoljunk csak például Janus Pannonius, Krúdy, Móricz, Tersánszky vagy Updike műveire.”
(Részletek Vörös Klára Kárpátiról írt kritikájából)
„Objektív értékítélete Az Isten háta fekete regényfolyamának, hogy igazi humanista gondolkodó alkotása, akinek egész élete, erkölcsi magatartása hozzá a fedezet.

Bár személye nem fedi a főhős személyét, sorsalakulásuk két különböző pályát ír le, a megtapasztalás szintjén azonban számos közös pont található.”
(Részlet Szentmártoni János kritikájából)


Kapcsolódó anyagok:


Kárpáti Kamil: Az Isten háta fekete »
SZJA 1%!