Szerzőink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Budapesten született 1931. október 26-án. A család Sopron megyéből származik, nagyapja uradalmi cseléd, parádés kocsis volt Zsirán, apja Fülesről került föl pincérnek a fővárosba, majd vendéglősök lettek a Dob utcában. Családi neve Németh volt, anyai nagyanyja szülőfalujának neve után választotta előbb írói névként, első novellája megjelenésekor, majd 1963-ban polgári névként is a Szakonyi nevet.

Tanulmányait a Szív utcai Elemi Népiskolában kezdte, majd a VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumban tanult. A VI. osztály után kimaradt, felvételizett a Színművészeti Főiskolára, színész szakra. Nem vették fel. Ekkor a Repülőtiszti Főiskolára jelentkezett. Kérelmét elutasították, viszont behívták tényleges katonai szolgálatra, Piliscsabára. Kétévi szolgálat után szerelt le, őrvezetőként.

Segédmunkás lett a MEGÉV mezőgazdasági gépértékesítő vállalatnál, majd csomagoló, raktáros. Egy idő után anyagbeszerző, kocsikísérő; majd a vállalat vidéki, kecskeméti telepén telepvezető. 1954 tavaszán „racionalizálták”, a Belügyminisztériumba került polgári alkalmazottnak, ekkor vezették be az új személyi igazolványokat. Járta az országot, Baranya, Somogy, Tolna, Hajdú–Bihar megyét. 1955. január 16-án kötött házasságot Schneider Margittal, aki könyvelő volt korábbi vállalatánál. Csilla lányuk 1955. november 2-án született. Ezután a Zuglói Kötöttáru Gyárban betanított munkás, nyolc gépen dolgozott. Éjszaka a gépek mellett Balzacot olvasott, s más olcsó könyvtári könyveket. 1956–57-ben betanított munkás a Dekorációs Vállalatnál, majd a Képzőművészeti Alap rézkarcügynöke (egy darab rézkarcot sem adott el). Ezután az SZTK-nál betegellenőr; 1958 augusztusától novemberéig a Budapesti Hajtóműgyár anyagmozgató segédmunkása.

Megjelenik első novellája a Népszabadság december 14-i, vasárnapi számában, a Kuzmics fusizik, s elkezdődik szabadúszó korszaka. Elválnak, Kósa Judit lesz a felesége, aki titkárnő az Egressy Klubban. Itt ismeri meg kortársait, barátait, Szabó Istvánt, Kiss Dénest, Csukás Istvánt, Kárpáti Kamillt. Sorra jelennek meg a novellák, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Pest Megyei Hírlapban, a rádióban, a Népszavában, az Új Írásban, a Kortársban. Első kötetét a Magvető Kiadó jelenteti meg, 1961-ben.

Miniszteri engedéllyel egyetemre jár, magyar–népművelő szakra, Szabó Istvánnal, Kertész Ákossal – de hamarosan kimarad. 1963 januárjától dramaturgiai ösztöndíjas a Nemzeti Színháznál. Megírja első drámáját, az Életem, Zsókát. Ettől kezdve élete a színház világához kötődik. 1966-ig a Nemzeti Színház, 1975-től 1978-ig a Miskolci Nemzeti Színház, 1982-től 1988-ig a győri Kisfaludy Színház, 1989-től a pécsi Nemzeti Színház, 1993-tól a debreceni Csokonai Színház dramaturgja és címzetes örökös tagja. Közben 1984-től 1990-ig a Magyar Nemzet munkatársa.

Magánéletének alakulása: 1967-ben elvált, feleségül vette Győri Zsuzsannát, majd 1969-ben ismét elvált, Szoó Rozália lett a felesége; két gyermekük született, Gergely (1973) és Dávid (1974). 1986-tól Szabó Klára volt a felesége; 2006-ban megözvegyült. 2008-ban feleségül vette Seres Gerdát.

Elbeszélései, regényei mellett sorra mutatják be drámáit, tévéjátékait, színpadi adaptációit. Gyakran hangzanak el rádiójátékai, és a hetvenes évektől kibontakozik gazdag tárcaírói munkássága.

Rendkívül tevékeny az irodalmi élet szervezésében is. 1977-től 1982-ig a Kortárs, 1989–1991-ben az Új Idő szerkesztőbizottságának, 1990–1991-ben az Új Írás Tanácsadó Testületének a tagja, 1993-tól a Lyukasóra címzetes kiadója, szerkesztőségi tagja.

Az irodalmi élet résztvevőinek elismerését, bizalmát fejezik ki testületi, kuratóriumi megbízatásai. 1962-ben vették fel a Magyar Írók Szövetségébe és az Irodalmi Alapba; a hetvenes évek elejétől az Írószövetség választmányában, majd a drámai szakosztály vezetőségében tevékenykedett, az utóbbi években annak elnökeként. A hetvenes évek elejétől két évtizedig részt vett az Irodalmi Alap vezetésében. A hetvenes évek végétől tagja a Kazinczy-díj kuratóriumának, majd a Szabó Lőrinc Alapítvány kuratóriumának. 1992-től a Domján Edit Alapítvány kuratóriumának elnöke. Részt vett a Nemzeti Kulturális Alapprogram könyv-kollégiumában, majd a Páskándi Alapítvány döntéshozó testületében. Évekig tagja volt a Kossuth-díj Irodalmi Albizottságának, s máig tagja a Francia Drámaírók Szövetségének (Société des Auteurs et Compositeurs Dramatique), 1996-tól pedig a Magyar Művészeti Akadémiának.

A 15 kötetes életműsorozatát a Stádium Kiadó jelentette meg 2003 óta.
Vénusz lánya c. kisregényét és Válogatott novelláit 2012-ben jelentettük meg.

Fontosabb díjak, elismerések: SZOT-díj (1963), József Attila-díj (1970), Gábor Andor-díj (1974), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1991), Literatúra-díj (1995), Szép Ernő-jutalom (1995), Kossuth-díj (1997), a Magyar Művészetért Díj (2003)

forrás: PIM

SZJA 1%!