Szerzőink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Halála után megjelent művei:

Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja , Stádium 1991
Sorsod művészete – Gérecz Attila versei és utóélete , Stádium, 2001
Így bocskorosan – Gérecz Attila versei, Kráter Kiadó 2001, 2006
Sorsod művészete 2. – Gérecz Attila versei és utóélete , Stádium 2006
Kárpáti Kamil: „Örök arcunk” – 1956 , Stádium 2006
Gérecz Attila: Szökés a nagy árvíz idején, amikor a Duna kiáradt a börtönig – Kirják Miklós illusztrációival, Stádium 2007


Kiemelt idézetünk:


Szörényi László, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója 2001-ben a Petőfi Múzeumban többek között a következőt mondta Gérecz Attila „nagy filozófiai” verséről a Sorsod művészetéről:

„… Ez a vers a legékesszólóbban bizonyítja azt, hogy Gérecz Attilát nemcsak rendkívüli, arkangyali sorsa és jelképpé magasztosult hősiessége miatt kell szeretnünk, és nemcsak függelék vagy farok ezen a sárkányon, amely lebeg – ’56 emléke-képpen – fölöttünk, hanem költészetének olyan darabja, amit „kötelezően be kell rakni minden egyes kiadásába az összes antológiának, amely az évszázad magyar verseit fogja tartalmazni.” (…) „Azt mondhatjuk: a Rákosi-féle kommunista zsarnokság és az egész kommunista terror azt a létfilozófiát volt képes létrehozni" (…) „ebben a médiumban, akit Gérecz Attilának hívtak, s ami nem különbözik Jób könyvének létfilozófiájától.” (…) „Ha az ember előveszi Jób könyvét, rájön, hogy ez valóban az a hatlmas költemény, amelyet egyesek a világirodalom nagyjai között is a Biblia leghatalmasabb könyvei közé sorolnak.” (…) „Gérecz Attila Sorsod művészete: a magyar Jób könyve.”



Melléklet:


Kárpáti Kamil levele N. N.-hez, Gérecz Attila utóéletének legfontosabb mozzanatiról 2006. októberében

I. 1954. július 17-én a váci politikai börtönben Gérecz Attila és én (Kárpáti Kamil) megfogadtuk egymásnak, hogy aki túléli a másikat, az gondozza és kiadja irodalmi örökségét. Az első búcsú adott nekünk ehhez kellő súlyt: Gérecz Attila másnap, július 18-án megszökött a börtönből.

II. Később, amikor G. A. szökéséért három év szigorított börtönt kapott, én pedig parancsmegtagadásért két évet, és Márianosztrán töltöttük büntetésünket 1956 tavaszáig, többször megismételtük fogadalmunkat. Utoljára akkor erősítettük meg, amikor G. A.-t végleg elszállították Budapestre, a Gyűjtő Fogházba.

III. 1953 ősze és 1954 augusztusa között, amíg Vácon voltam, megalapítottuk az illegális füveskerti költők csoportját (melynek létezését a Füveskert c. börtönantológiák tették közismertté). Mi, füveskertiek valamennyien kölcsönösen megbíztuk egymást, hogy aki(k) túléli(k) az üldözés éveit, kiadja-kiadják a füveskertiek költői hagyatékát. Természetesen ez vonatkozott Gérecz Attilára is, aki 1954 tavasza óta (amióta a váci börtönben megírta élete első versét s ezzel a kb. két és fél éves költői pálya kezdetét vette), maga is füveskerti költő volt.

IV. 1956. november elseje és 4-e között, amikor a volt politikai elítéltek Benczúr utcai székházában ismét együtt munkálkodtunk (mindkettőnket még távollétünkben beválasztottak az elnökségbe), már úgy döntöttünk, hogy a szabadság beköszöntével ketten fogjuk kiadni a füveskerti költők műveit (más börtönök költőivel együtt).

V. Gérecz Attila november 7-én meghalt a szabadságharcban. Magam is bujkálni kényszerültem. 1957 első hónapjaiban G. A. édesanyja megbízásából fölkeresett Drechsel Mária, aki annak idején ott lakott, ahol Attila (a Munkácsy Mihály utcában) és a család jó ismerőse, majd Attila kis barátnője, halála után pedig első sírjába-helyezője, a betegeskedő édesanyának segítője-gondviselője volt. Ez a lány gépelte le a Gyűjtőből kijuttatott G. A.-verseket. A „gépelvény” egyik példányát hozta el nekem, hogy őrizzem meg a diktatúra éveiben. 1988-ban, az összeomló diktatúrában megindítottam a Stádium folyóiratot és közölni kezdtem G. A. verseit (a többi füveskerti verseivel együtt), tanulmányokat jelentetve meg róla és a többiekről, miközben elérkeztünk a rendszerváltozásig. Több mint három évtized szünet után 1991. március 14-én levélben jelentkezett ismét Drechsel Mária, aki G. A. Svájcban élő bátyja, Gérecz Árpád hegedűművész és karnagy fölkérésére arról érdeklődött, mit lehetne tenni G. A. verseinek kiadása érdekében. Drechsel éppen ekkor olvasta a Hitelben, hogy könyvben jelentetem meg G. A. költői hagyatékát. Felajánlotta a maga és a svájci Gérecz-testvér segítségét a kiadáshoz.

VI. 1991-ben megjelent Gérecz Attila a költő – 1956 mártírja , az első G. A. könyv a köztársasági elnök bevezetőjével, a füveskerti költő-társak tisztelgő verseivel, Attila szabadságharcos társai és korábbi sporttársai visszaemlékezéseivel (Gérecz Árpád svájci frankban jelentős összeggel támogatta a könyv megjelenését.)

VII. 1995-ben a Stádium kiadta a Füveskert – 1954-1995 c. 400 oldalas nagy formátumú antológiáját, amelyben szintén megjelentettem G. A. legtöbb versét. Az antológiát négy füveskerti szerkesztette: Kárpáti Kamil, Pfitzner Rudolf, Tollas Tibor és Tóth Bálint. (A kiadói felelős szerkesztő én voltam.)

VIII. 1999-ben a Stádium megjelentette a Gérecz-díjasok (első) antológiáját, A Hasonmások városát . Benne külön ciklusban ismét közzétettem G. A. tizenhárom versét. (A bevezető ciklus a Gérecz-díjasok tisztelgő verseiből állt; külön ciklus szólt a füveskertiek G. A.-nak ajánlott verseiről.)

IX. 2001-ben (egy héttel a Kráter Így bocskorosan c. kötetének kiadása előtt ) a Petőfi Múzeumban a Stádium bemutatta a Sorsod művészetét , a második teljességre törekvő Gérecz Attila könyvet, melyet az 1992-ben, az általam alapított Gérecz Attila-díjasok tisztelgő versein kívül a Gérecz Attila költészetéről írott tanulmányok, verselemzések és esszék tettek teljesebbé.

X. Még 2000-ben, amikor tudomást szereztem arról, hogy Turcsány Péter a Kráterben megjelenteti Gérecz Attila verseit, levelet írtam a szerkesztőnek. Tudattam vele, hogy mennyi minden történt G. A. ügyében már korábban is, továbbá értésére adtam, hogy folytatni fogom a megkezdett munkát. S mert Gérecz költészetének megismertetését szívügyemnek tekintem, fölajánlottam az együttműködést, amit Turcsány Péter rövid úton elutasított. A Sorsod művészete könyvbemutatóján ennek ellenére én fölmutattam az Így bocskorosan kötetét, és fölkértem a jelenlevőket, vegyenek részt a Kráter Vár-beli bemutatóján is – mivel „jobb egymás után két Gérecz-bemutató annál, mintha csak egy kötet látott volna napvilágot”. Magam el is mentem a bemutatóra. Nem vettem tudomásul a kínos fogadtatást, a szerkesztők zavarát ellensúlyozta, hogy sok régi ismerősömmel találkoztam.

XI. Az Így bocskorosan megjelenése után 2002 tavaszán (pár hónappal később a kötet bemutatójánál) jelent meg a Stádiumnál Fehér Könyvem – Gérecz Attila (1929-1956) utóéletéről. Könyvemben kritika tárgyává tettem az Így bocskorosan hanyag, hibás, szomorú kiadását. Itt azonban elsősorban Függelékére szeretném irányítani a figyelmét. A Függelék fontos dokumentumokat tartalmaz: Gérecz Attila valódi kézírását. (Részlet egy tanulmányból, a váci börtönből, 1954 júniusából.) Drechsel Mária kézzel írt levelének másolatát (melyben másodszor veszi fel velem a kapcsolatot 1991-ben). Továbbá három levelemet Gérecz Árpádhoz – melyből kiderül, hogy Árpád, az akkor már egyetlen még élő szorosan vett családtag, nemcsak elismerte a Stádium Gérecz-kiadását, de jelentős összeggel támogatta is. Az is kiderül, hogy részt akart venni G. A. emlékművének felavató ünnepségén, a Klauzál téren. Az emlékművet én füveskerti költőtársaimmal közösen állítottam fel, Tollas Tibor és egy kanadai magyar asszony, G. A. tisztelőjének anyagi támogatásával. (Drechsel Mária nem vett részt az avatáson.) Gérecz Árpád, bármennyire is szeretett volna, nem vehetett részt az avató ünnepségen, néhány hónap múlva a rák végzett vele. De Svájcba, hozzá írt leveleimben éppen azt fejtettem ki előtte, amit Ön is kérdez tőlem: kiket tartok Gérecz Attila örököseinek. Ezért tartom érdemesnek a Fehér könyv Függelékének mostani alapos átolvasását.

XII. 2006-ban a Forradalom 50. évfordulója előtt szeptemberben jelent meg a Sorsod művészete 2. Ebbe átvettem mindazt, amit csak a 2001-es kiadású Így bocskorosan c. kötetből átvehető volt. Ez az új Stádium-kötet fölidézi a legelső Stádium könyv több mozzanatát, közzéteszünk újabb tanulmányokat Rónay Lászlótól, Vilcsek Bélától, Szakolczay Lajostól és mástól. Közöljük Szörényi László nagy fontosságú előadását G. A. költészetéről és az én 2001-es Fehér könyvem néhány fejezetét.

XIII. Amint hallottam, Ön már megvásárolta a Sorsod művészete 2 -t. Nos, valószínűleg igazat fog nekem adni abban, hogy „hosszadalmas és költséges jogi lépésekre” nemcsak a Stádiumnak, de egyáltalán egyetlen magyar könyvkiadónak sincs pénze. A költészet ma nem üzlet. Nem pénzkereseti lehetőség. A Stádium egyáltalán nem ad ki pénzt hozó könyveket. Mi pl. folyamatos veszteségben élünk. A Sorsod művészete 2 , ha nem kapott volna állami támogatást, nem jelenhetett volna meg. Ha mégis lesz néhány eladott példányunk (majd, 3-4 hónapos késéssel elszámolva), legfeljebb azt a célt szolgálhatja, hogy olyan fiatal, pályakezdő költőket, novellistákat jelentessünk meg (300 példányban fejenként!), amelyekre egyáltalán nem kapunk semmiféle támogatást.

XIV. Ön mint könyves szakember, kérem, gondolja végig amit írtam. A Fehér könyv Függelékéből olvassa el Turcsány Péternek írott levelemet. A Sorsod művészete 2 -ből pedig azt mindenképpen olvassa el, amit Drechsel Máriáról ott pontokba szedtem. És legyen tárgyilagos. Gérecz Attila kiadása a költészet ügye, a tisztességé. Nem a pénzé. Nincs benne pénz. Én 78. évemben járok. Már a kérdésfeltevése is szomorúan komolytalan. Minden könyvünkbe azt írtuk: © Gérecz Attila örökösei. Kétségbe vonja, hogy én az vagyok? Hogy az egykori rabok, a füveskerti költők nem volnának azok?

Tisztelt Asszonyom! Engem sem az nem zavar, hogy Drechsel Mária kiadja Géreczet, sem az, ha tíz másik kiadó is egyszerre megteszi. Bár tenné meg! Hiszen ha tíz adná ki, akkor se válhatna máról holnapra mindenki olvasmányává. Eltűntek a versolvasók. Éppen ahhoz kellene okos összefogás a kiadók részéről, hogy tőkére, befektetőkre tegyenek szert: legyen miből talpon maradni, amíg 10-15 éves kemény, olykor ráfizetéses munkával ismét fölkelthetik a figyelmet a költészet iránt.

Tisztelője
Kárpáti Kamil
Címkék: Gérecz Attila
SZJA 1%!