Könyveink

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
Pacziga Andrea 1977-ben született Budapesten.

A ’90-es években csatlakozott a Stádium Fiatal Írók Köréhez. Nagy hatással voltak rá költő társai: Nagy Cili, Rózsássy Barbara és Szentmártoni János. Kötetnyi versciklusával szerepel a Lépcsők a csendbe (1996), és a Huszonötödik óra (1997) c. antológiákban.

Négy gyermekének születése után, 2011-ben jelent meg első verses kötete a Stádium Kiadónál, Kifosztott ragyogás címmel.

Rózsássy Barbara, akkori kötetének Utószavában ezt írta:

„Különös, szokatlan eset, ha a költő két, időben egymástól távol eső periódusban érik első kötetessé. Szokatlan könyv épp ezért a Kifosztott ragyogás, mely egybegyűjti Pacziga Andrea kamaszkori, induló verseinek és harmincéves fejjel újrainduló költészetének legjavát.  Ahogy az általa teremtett világ szerethető, becsülhető volt egykor, úgy szerethető, becsülhető ma is. Azóta kiérlelt sokoldalúságában, mondhatom, még inkább az. (…) Ma már észre kell vegyük, hogy az a lány, akit olyan magába fordulónak, világtól idegennek ismertünk sokkal szélesebb színskálát használ a puszta feketénél. Legkézzelfoghatóbb bizonysága ennek a Tulipánarcú és Földönhentergő című, gyermekeiről szóló ciklus.”

Jelenlegi kötetében folytatja, tovább építi gyermekeiről a mitológiát, s tágítja annak a költészetnek a horizontját, melynek alapjait a két említett antológiában és első kötetében már jól megalapozott. Ebben a költészet nélküli világban meg kell becsülnünk minden költői képet, minden pillantást, mely képes észrevenni a legkisebb, leghétköznapibb dologban megbúvó költészetet.
Címkék: Vers
SZJA 1%!